Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)
PEST - PILIS - SOLT VÁRMEGYE. SPECIÁLIS RÉSZ. III. TAGOZAT. Az elesettek számát így adja meg WAGNER: „A császári ezredekből 2600 katona, 130 és egynéhány különféle rangú tiszt; a brandenburgiak közül 400 katona és majdnem 60 tiszt esett el. A várpalotánál 800-an pusztultak el. Kurföld hercege halálos sebesülést szenvedett, és kisvártatva meghalt. Komoly sebet kapott Croy, de la Vergne herceg, Diepenthal, Thüngen, Archinto, Truchsess, s az idegenek közül Escalona hercege, Valero márki, Zuniga, Planero, gróf Ursela, és számtalan más, akiknek a neve nem maradt fönn. Végül, mint egy nagy csatában, úgy megfogyatkozott a hadsereg, hogy a roham utáni éjszakán 300 dragonyossal kellett megtölteni az állásokat. A szökevények hírül hozták, hogy az ostromlottak közül 1500janicsár, a várőrség színe-java elpusztult." A mieink ezalatt mindent megtettek, hogy az oly sok vérrel megszerzett állásokat ne csak férfiasán megvédjék, hanem más erődítésekre is kiterjesszék. Tervüknek kedvezett egy véletlen eset. Mikor ugyanis aknákkal igyekeztek a falakat leomlasztani, egy ajtóra bukkannak a munkások, mely a második fal árkába vezetett. Ez a dolog jó alkalmat nyújtott a mi állásaink védelmezéséhez, sőt ahhoz is, hogy titokban tovább áshassák az aknákat. Ezt követően haditanácsot tartottak, s megtárgyalták, hogy s mint lehet vagy kell a második falat körülvevő árkot feltölteni. Az árok ugyanis igen mély volt, s ráadásul 40 lépés széles. Eldöntötték, hogy minden lehetséges munkát igénybe vesznek, s hol földdel, hol pedig odahányt rőzsekötegek- kel olyan magasságig feltöltik, ami kényelmessé és akadálytalanná teszi a rohamozást. Roppant munkával odahúzták s az ütegállásban elhelyezték az ágyúkat, melyek a rohamot követő második napon az alacsonyabban fekvő erődítésekre kezdtek lőni. Leginkább a mozsárágyúknak vették a legnagyobb hasznát. Az ágyúmestereknek volt köszönhető, hogy a hegy meredélyein s a nehezen járható romokon föl lehetett vontatni az ágyúkat. Valamiképpen elegyengették a romokat, majd deszkákat fektettek rájuk, melyeken valamiféle csiga segítségével a magasba húzták a roppant súlyú ágyúkat. Ez a vállalkozás sikerrel is járt, mivel kevéssel később, miután már megsemmisítették a második falon lévő ellenséges ütegállást, sokkal könnyebb lett az ostromlás. A nagy és gyors munkával elkészített aknák viszont most se nagyon feleltek meg a várakozásoknak. Az egyik ugyanis ledöntött ugyan egy csekély falszakaszt, de hatvan munkást szerencsétlenül elpusztított; egy másik azonban mintegy az előbbi tévedését kijavítandó, úgy robbant föl, hogy az ütegállás szélét szétszaggatta, s az árokba döntött két ágyút, s a levegőbe röpítette a védőket. XCVI. § Már a városhoz közelebb izzóit az ágyúzás, és egy hosszan és szélesen elnyúló rés keletkezett a falakban, melyeket az előbbi akna megrendített. Ekkor a vezérek újra elküldenek Abdihoz, hogy megadásra szólítsák föl. Ez az igen vad s bátor férfiú azonban Az elesettek száma. A mieink műveletei innen indulnak ki. Az ágyúmesterek hasznossága. Az ágyúzás és az aknák sikere. Abdit ismét fölszólítják a megadásra. 153
