Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)
I. RÉSZ. BUDA VÁROS TÖRTÉNETE, II. IDŐSZAK. Beveszik a Vízivárost. Milyen veszedelmekbe kerültek ezután a mieink? bocsátkoznak. Minden alap megvolt a félelemre, hogy a mieink levágattatva és megfutamítva nemcsak hogy elestek a győzelem reményétől, melyet biztosnak véltek, hanem e második ostromból is a rosszul végzett munka szégyenével kell távozniuk. Ezért aztán Pálffy zászlaja alatt az új esztergomi várban zsoldban álló kb. hatszáz magyar gyalogos segítségére siet a szorongatott helyzetben lévő németeknek, az ellenség közepébe rontanak, és a Pecz-iéle. katonák közé keveredve meghátrálásra és a falak föladására kényszerítik őket. A magyarok üldözőbe vették a menekülőket, s nem is keveset megölve, egyeseket a várba, másokat apestihíd erődítéséig visszaszorítottak. XLVI. § Miután ilyeténképpen, s nem kis veszteség nélkül, bevették a Vízivárost, újabb veszedelembe sodródtak a mieink. Kb. négyszáz török maradt életben abból a csatából, melyet ófranciákkal vívtak. Mikor sem a várba nem tudtak feljutni, sem a pesti híd őrségéig nem tudtak elérni, mivel mindkét bejáratot már előbb elfoglalták a mieink, babonás vallásuk közeli templomába húzódnak. A mieink körülveszik az épületet, és harcba keverednek a dühödt ellenséggel. Végül a kaput bedöntve berontanak az épületbe, s egy szálig mindet megölik. Ebben az összecsapásban elfogták Huszejn merási pasát, s bár tiszteletreméltó korú volt, a németek legyilkolták. A harcba induló katonáknak ugyanis parancsba adták, hogy senkit ne fogjanak el élve. Míg itt sikeresen folyik a harc, a sikeren elbizakodott katonák, legfőképpen a T3ccz- félék és amagyarokaváios utcáján sebes iramban üldözik azokat, akik a pesti hídra igyekeztek elmenekülni. Mikor utolérik őket, rajtuk ütnek. Harc kezdődik tehát, mely semmivel nem lagymatagabb az előzőknél, s minden bizonnyal mind egy szálig elpusztították volna a mieink a törököket, ha nem fut a segítségükre a vízi toronyból a janicsárok csapata. S oly nagy erővel vetették magukat a mieinkre, hogy mikor nem volt hely, hova meghátráljanak, sokan hanyatt-homlok futottak a Dunába, és köldökig a vízbe merülve a partoldalon igyekeztek biztonságba menekülni, míg társaik közül sokat elvesztettek. ISTVÁNFFY e szavakkal írja le, hogy milyen károkat okoztak, s mit szenvedtek el e város ostromának során: „Az alsóváros elkeseredett ostromában Bopparton, Resselen és ófrancia ezred legátusán, Laudán kívül számos százados és közlegény is elpusztult, a katonák közül több mint háromszázan, Peczpedig az arcán összeégett, Pflug, Russwurm legátusa az alkarján kapott golyótalálatot és néhány zászlóvivő is megsebesült.'' Ez volt a mieink vesztesége. Sokkal több volt a törököknél: „Az ellenség részén a merási pasán kívül több mint 1500 azon helyt elpusztult. Karman Mehmed, aki az (dián kapott golyótalálatot, és az ázsiai beglerbég erőltetett futással jutott föl a felsővárosba." Történetírónk ezután leírja a zsákmányt, mely szerényebb volt, mint várnánk: „Ebben az alsóvárosban 14
