Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)
I. RÉSZ. BUDA VÁROS TÖRTÉNETE, II. IDŐSZAK. A negyedik viszont sikeres. A brandenburgiak kínlódása és győzelme a bal oldalon. AU ást építenek ki a romokon. Az ellenség hiába gyújt tüzet ellenük. a fegyverüket, és egyesek kézzel, foggal-körömmel, mások pedig a földön rángva hiába próbálják eltávolítani a lángokat magukról. Akikben a tűz nem tett kárt, a romokról lezúdított kövek, a lőporral töltött s megtüzesített golyók pusztítottak el vagy halálos sebbel sebesítették meg, s kevesen, de azok is szánalmasan megcsúfítva menekültek ki a halál tátongó torkából. Némelyeknek kiégett a szemük, arcuk szénhez volt hasonlatos, a legtöbbnek elégett a testén a ruhája, soknak megégett a bőre és darabokra szakadva csüngött a tagjairól. E sok baj közt Isten kiváltságos jótéteményének számított, hogy miután az ellenség szétszórta vagy visszaszorította a támadókat, vagy nem mert, vagy nem tudott a szerencsétlenségből megmaradónak után nyomulni. Ez adott a Fővezérnek lehetőséget arra, hogy az eladdig sértetlen, s a legjobb siker reményében föllelkesült katonaságot a bátran küzdők megsegítésére utánaküldje. Akkor végül az annyiszor hiába ostromolt s holttetemekkel borított helyet villámgyors rohammal, szinte őrjöngve megtámadják, elözönlik, s a két tornyot őrző beste törököket levágva elfoglalják a rondellák torkát, s néhányan rendkívül harcvágyukban mintegy magukon kívül ragadtatva behatolnak a városba. XCIII. § A brandenburgiaknak is ugyanezekkel a nehézségekkel kellett ezalatt megküzdeniük. Ők a falak bal oldalán hágtak föl a romokra. Terjengősnek kellene lennem, ha le akarnám írni, hogy ez a nehéz győzelem milyen hősiességgel, s hány bátor katona s parancsnok elestével járt együtt. Azt azonban nem lehet elhallgatni, hogy egy győri hajdú (c.), egy igen merész és bátor ember volt az, aki bajtársai és a nyomukban haladó brandenburgiak közül legelőször tűzte ki a zászlót a tüzek és fegyverek közepette. A háromórányi igen véres ütközetben elfoglalt állás mindenekelőtt azért volt szerencsés, mert a jobb oldalon annyi pusztulás árán elfoglalt külső fal az ellenséget és annak kitörését később megosztotta. A győztesek haladéktalanul nekilátnak, hogy katonai szokás szerint minden eszközzel befészkeljék magukat; a munkákhoz csapatokat irányítanak, katonákat s vezéreket, mégpedig oly sebesen, hogy előbb veszik körbe magukat mellvéddel, hogysem az ellenség arra gondolhatna. Abdi könnyen kitalálhatta, hogy ha a győztesek itt megerősítik az állásukat, ledöntik és elfoglalják a második falat is, ezért az árkot, amelyben védekeztek, rőzsével, szurokkal, gyantával, gránátokkal s mindenféle más dologgal, ami a tűz táplálására és továbbterjesztésére alkalmas, megtölti, és alkalmas pillanatban fölgyújtja. Ez a tűzvész igen közel esett a brandenburgiakhoz, s igen veszedelmes volt; megzavarta őket, s mivel annak elfojtására képtelenek voltak, csak az Isten kegyelme, hogy elég heves szél támadt, s a füst visszafordult a város felé, a védőket szinte megvakította, s így váratlanul megakadályozta őket abban a támadásban, melyre készülődtek. Nagyon alkalmas volt ez a körülmény az erődítési munkálatok c.) Méltó lenne ideiktatni a nevét, ha megtudtuk volna. 146
