Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)
I. RÉSZ. BUDA VÁROS TÖRTÉNETE, II. IDŐSZAK. A Lotharingiai elhatározza az első ostromot; ennek rendje. Megkezdődik az előnyomulás. Ennek első sikerei és nehézségei. meg a fölmászás nehézségeit. Ezek végrehajtották aparancsot, s egyhangúlag ugyanazokat a nehézségeket hangoztatták, mint amazok: ti. hogy a cölöpökkel körbevett romok nincsenek elegyengetve, s így nagy veszteségek nélkül meg sem lehet kísérelni megközelítésüket, nem hogy följussanak rájuk. Már azt hitték, hogy a Lotharingiai visszariad a támadás gondolatától, ám ekkor egy tüzérezredes azt ígérte, hogy huszonnégy órás állandó lövetéssel úgy el fogja egyengetni a romokat, hogy a rohamozok alkalmasan följuthassanak. A Lotharingiai hajlott ennek az embernek a véleményére, már csak azért is, mert éppen mialatt tanácskoztak, egy ellenséges akna, melyet a mieink ellen a rondellához közel ástak, az ostromlottaknak nagy károkat okozva, a mieinknek pedig hasznára, véletlenül fölrobbant; romba döntötte a torony egy részét, s a talajt megrázkódtatva romokat okozott a falakon, s így néhány lövéssel akkora faldarabot tudtak leomlasztani, amennyit máskor csak több napi munkával sikerült. Hogy ezt a véletlen esetet a maga javára kihasználja, a Fővezér elrendelte, hogy sürgősen megfelelővé kell tenni a helyzetet a támadásra. Július 13-át jelölték ki a gyászos vállalkozásra. Mansfeld és Souches csapataiból ezret választottak ki, 1600 támadót pedig más ezredek- ből. Este hat órára határozták el a rohamot. A támadás irányításának megtiszteltetése - vagy inkább terhe? - Souchesnak és Diepenthalnak jutott osztályrészül; melléjük rendelték Öttingen, Guido Starhemberg, Auersperg alezredeseket, Herberstein és Hombousch őrnagyokat. A támadások helyeit sorshúzással osztották szét, s a rondella jobb oldala Starhembergnek, a bal oldal Auerspergnek, a tornyokkal megerősített mellvéd Herbersteinnekjutott. Öttingen és Hombousch feladata a védők távoltartása volt. Mindegyikhez 400 katonát rendeltek, a gránátosokkal s mindenfajta munkásokkal együtt, akik a cölöpök kitépéséhez s mellvédek építéséhez szükségesek voltak. Hozzájuk jött még nagyszámú spanyol, francia, angol és itáliai önkéntes, köztük egy hispániai mesteremberekből álló zászlóalj, akik mint önkéntes katonák szárazföldön s vízen Bécsbe érkeztek, majd a császár parancsára Starhemberg ezredébe osztották be őket. Az andalúziai Francisco de Astorga veterán katona vezette őket. Beköszöntött tehát az alkonyodó nap hatodik órája. Ekkor három eldördülő ágyú jelet ad a támadásra. Az ostromárkokból előtörnek a katonák, ki-ki a maga részén olyan sietséggel igyekezik, hogy repülni, nem mászni látszanak a hegy meredélyein. Ezt a lelkesedést Herberstein eleste nemhogy elfojtaná, sőt inkább csak fölszítja. Miután a gondolatnál is gyorsabban kitépik az ostromkarókat, a sűrű ólom- és kőzáporban előbb fölmásznak a romokra, hogysem azt gondolnád, a karókig elértek. Itt állást foglalva el, azt erejükhöz képest védelmezve, földdel sebtiben megtöltött zsákokból, mivel karókat nem lehetett leszúrni, mellvédet húznak és állást alakítanak ki. Nehezebb volt a dolguk azoknak, akik a rondella két végén másztak, mert a kőhalmok az utat járhatatlanná tették, másrészt a szerteszét leásott és alkalmas időben berobbantott aknák nem csak hogy megzavarták, hanem meg is tizedelték a mászók sorait. 126
