Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)
I. RÉSZ. BUDA VÁROS TÖRTÉNETE, II. IDŐSZAK. és a császáriakra is. A rossz időjárás károkat okoz az ostrommüvekben. Híresztelések az ellenség jöveteléről. keményen küzdve meghátrálásra kényszeríti ezt az igen vad népséget. Míg itt ezek történnek, a császáriak ellen is igen vad kitörést hajtottak végre; a mieink derekasan ellenálltak, de végülis száz embert vesztettek. E küzdelmek után a rossz időjárás miatt az ostrommuvek kishíján tönkrementek. A szokottnál hevesebb s kiadósabb eső esett, minden árkot és sáncot elöntött és elmosott a víz, úgyhogy aztán több napig tartott, míg a vizet kimeregették, helyreállították az ostromárkokat, s megerősítették a sáncok hasadékait. Ezzel egyidőben Heissler jelentette, hogy az ellenség Szegedről elindulva és Eger felé menetelve hamarosan Hatvanban lesz; valójában pedig Budának akar erősítést vinni, s vélük jön egy egész tüzéregység is. A hírt megerősítette a törökök mozgolódása a Vízi rondellánál, akik gyakori lótás-futással hajókat készítettek elő, hogy már készen legyenek a hajók a segítség átszállítására. Szükséges volt tehát, hogy a pesti oldalra is erősítést vezényeljenek ki, nehogy valami jóvátehetetlen történjék. Miután mindezt sietős munkával befejezték, kétezer lovast vezényeltek ide őrt állni, míg az ellenség érkezéséről szóló hír lassanként teljesen elenyészett. LXXXIV. § A bajor támadási sáv. Az ellenség kitörését szerencsésen visszaverik. Ilyen eredménnyel zárultak ekkor a császáriak és a brandenburgiak ostrom- műveletei, de nem kevésbé volt nehéz a várat ágyúzó bajorok támadási sávja sem. Roppant munkával két ütegállást emeltek: egyet jobbra és egy másikat balra. Mindkettő a Gellért-hegy oldalához támaszkodott. Ezeket megszakítatlan sánc, kanyargós ösvények és ostromutak kötötték össze, melyeket egészen a várárokig előretoltak. Ezen a részen éjjel-nappal szünet nélkül folyt az ágyúzás. Míg az ebben a munkában s egy irdatlan nagy fedezék elkészítésében elcsigázott katonaság álomba merül, ötven janicsár s ugyanannyi szpáhi a második éjjeli őrjárás idején nagy csatakiáltással rátámad az alvókra. A bajorok lemészárlásáig fajul a dolog, ha az éber Lotharingiai, aki még éppen a Bajorral beszélget, néhány lovasszázadot nem riaszt igen gyorsan a szpáhik ellen. A barbárok, mikor váratlanul megpillantják az ellenséget, annyira összezavarodnak, hogy harcképtelenné válva futásnak erednek, s dicstelenül visszamenekülnek a városba. Akkor a janicsárok is, akiket társaik magukra hagytak, észreveszik, milyen egyenlőtlen helyzetben vannak, megijednek, s kishíján hátrálni kezdenek. Látván ezt a Bajor úgy gondolja, az ellenség félelme jó alkalmat nyújt a vitézkedésre, ezért bíztatja az övéit, megtámadja az összezavarodott törököket, s mert az éjszaka kedvez a vállalkozásnak, éppen a falak alatt hatalmas pusztítást vive végbe köztük, előzi őket. Hogy az ellenség mekkora veszteségeket szenvedett, arra abból is következtethetünk, hogy - mint a szökevények elmondták -, tizenöt tiszt lelte ott a halálát. E siker hatására 122
