Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)

I. RÉSZ. BUDA VÁROS TÖRTÉNETE, II. IDŐSZAK.

Az ostrom kudarcának okai.

Az elszenvedett kár nagysága.

A visszavonulás módja.

a katonaság között, s a nagyszerűen elvégzett feladat után visszatérnek a városba. Hozzájárult ehhez a zűrzavarhoz, hogy a feltörő vízerek meghiúsították az aknászok munkáját, az őszi eső sűrűsödött, és a kevés főre csökkent ezredmaradványokból kiölte a lelkesedést, így alig lehetett őket munkára kényszeríteni. Ezen okok miatt a hadvezérek közös megegyezésével döntést hoznak az ostrom föloldására. ” íme, ezek a nehézségek okozták a nagy-nagy vállalkozás kudarcát. A nem túl kedvezően végzett munka okait ki-ki másban látja. A legtöbben a lotharingiai herceg önmagában véve is kényelmetlen, de az egész munkára káros kihatással levő betegségét okolják. Mások (z.) Starhemberget azzal vádolják, hogy fővezérhelyettesi tisztében a várostromban való tapasztalatlanságáról tett bizonyságot, ti. hogy nagyobb sikerrel védelmezte Bécset, mint ahogy Budát ostromolni tudta. Ázok sem hiányoznak, akik a választófejedelemre kennének valami hibát, hogy úgymond a kelleténél későbben társult az ostromhoz, és nem mindenben a Lotharingia- ival összehangoltan cselekedett. Én magam nem tagadnám egyiket sem, azt hiszem azonban, hogy valójában a mieink túlzottan csekély létszáma volt az, amely kerékkötője lett a fennkölt lélekkel kezdeményezett próbálkozásnak, hogy ti. ne sikerülhessen a szándékoknak megfelelően. Ehhez járult a parancsok elhanyagolása, mely minden kiváló elhatározást is megbuktathat, sietteti a bajokat, sőt mintegy a biztos veszedelembe vezet. Bármit is okolnánk, be kell vallanunk, hogy roppant ártalmas volt a keresztények ügyére nézve ez az olyannyira szerencsétlen vállalkozás. Nyíltan megvallja WAGNER: „A hadseregfölött szemlét tartva kiderült: huszonháromezer embert pusztítottak el a kegyetlen kitörések, a szeraszkirral vívott többszöri ütközetek, a mostoha időjárás, az élelem- és takarmányínség. Az elesettek közt volt hatszázhatvan- három különböző rangú tiszt, száznegyvenhét előkelő származású önkéntes. S ahogy szinte egész Európa összesereglett, hogy részt kapjon a dicsőségből, úgy messze földekre, szerteszét mindenhová kiterjedt a gyász, hiszen többet kellett elszenvedniük, mint akár a legsikertelenebb ütközetben." Bizony több bajt és nagyobb kárt! Mihelyt a vezérek megállapodtak az ostrom föloldásában, biztos és alkalmas úton kezdődött meg a visszavonulás. Voltak, akik azt sugallták, hogy a folyón átkelve a nyílt mezőkön a váci úton kell visszavezetni a hadsereget, nehogy búvóhelyektől kelljen félniök. Ez a terv azonban nemigen tetszett a Lotharingiainak, mivel a csekély létszám miatt veszélyes volt. Kiadta tehát a parancsot, hogy a Duna mentén, a hegyek lábai alatt Visegrád felé kell vonulni. A málhát és az ágyúkat a Dunán fölfelé Esztergomba szállíttatja a sebesültekkel és a betegekkel együtt. S ez az elhatározás sikeres is volt. Noha ugyanis a budaiak állandóan a mieink hátában voltak, a szűk helyek megakadályozták, hogy bármit is végezzenek, ha azt nem számítjuk, hogy a Szentendre szigetén hagyott beteg katonákat a dühödt s vérengző ellenség aljas módon egy szálig lemészárolta. Innen kikecmeregve addig időzött a hadsereg Esztergomnál, míg téli táborba küldték, s a Lotharingiai testben-lélekben betegen visszatért Bécsbe. Ilyen nagy ereje volt e kiváló és igen bátor

z.) Nagyszerűen megvédelmezi ócsárlói ellen STARHEMBERGET WAGNER (IX. könyv, 648. 1.)

102