Bél Mátyás: Buda város leírása 2. A török Buda (Budapest, 1990)
Tartalomjegyzék
I. RÉSZ. BUDA VÁROS TÖRTÉNETE, II. IDŐSZAK. A Szolimán érkezéséről való szóbeszéd megzavarja a mieink terveit. Döntés Pest ostromáról. Meghiúsul. Perényi fogsága. Mi volt ezután a város sorsa? Napról napra igen szerény távolságot tettek meg, mindig megtartva a vonulás rendjét, és soha nem távolodtak el a Dunától, mert azon szállította lefelé Giacomo Medici mind az élelmet, mind pedig mindenféle hadiszereket. Mielőtt ebben a rendben Esztergom alá értek volna, elterjedt a hír, hogy Szolimán roppant haddal jön Buda fölmentésére. Ez a dolog nagy félelmet keltett a németek szívében, s tökéletesen összezavarta a terveket, hogy hol s milyen célkitűzéssel vágjanak bele a háborúba. Perényi emellett volt, hogy hagyjanak föl a késlekedéssel és a lehető leggyorsabban vonuljanak Buda alá, mivel a török várőrséget a kapitánnyal és a vezérekkel együtt elvitte a járvány, s még nem érkezett meg a segítség, s nem is kell tartani nagyobb haderőtől. Azt mondta, katonái szenvedélyesen vágynak a csatára, s tele vannak jó reménységgel. Adják tehát ki a vezérek a parancsot az indulásra. Medici, a hajóhad vezére, helyesli az igen egészséges tervet, mivel mindent kikémlelteiéit már Buda állapotára és őrségének csekély létszámára vonatkozólag. Ugyanezen a véleményen volt Ungnad és az osztrák csapatok vezérei is: félre a késlekedéssel, irány az ország feje! A várostól látótávolságra tábort kell verni. Ki kell használni a katonák lelkesedését. Joachim azonban a nyolcas tanáccsal e- gyütt másként vélekedett. Parancsba adta, hogy át kell kelni a Dunán és meg kell ostromolni Pestet, s nem szegülhettek vele szembe sem a magyarok, sem a többi vezér. Varkócs és Ottone Fotisco a hírek szerint olyan tervekre vette rá, hogy (úgymond) ha csekély fáradsággal beveszik Pestet, a katonaság a sikeren felbuzdulva csak annál nagyobb erőfeszítéssel és önbizalommal megy Buda ostromára. Nem kell már elmesélnünk, milyen balul ütött ki ez a vállalkozás, mivel Pest (b.) leírásakor már bőségesen kifejtettük. Mialatt a mieink Pestnél vesztegették az időt s pazarolták a csapatokat, a budaiak jól irányzott ágyúlövésekkel segítették az ostromlottakat, sőt az ostromból távozó németeket újabb vereséggel is sújtották volna, ha Vitelli, a Perényi-katonák és a Móric vezette szász csapatok virtusa nem törte volna meg a rohamozok vad erejét. Perényinek ez a szerencsétlen hadjárat még a szabadsága elvesztésébe is került. Joachim ugyanis elfogatta, és azzal a váddal, hogy lázadást szít, örökös fogságra vetette, melyből soha nem tudott kiszabadulni, (c.) XXXV. § A közelben leselkedő veszedelemtől s a gondoktól megszabadult törökök jóformán már magukénak tekintették a várost. S bizony hatvan év is eltelt, ami alatt teljes biztonságban voltak a budaiak. Kisebb csatározásokon kívül u- gyanis, melyek e kor szokása szerint hol innen, hol onnan jöttek, alig találok valami említésre méltó dolgot. Azon is csodálkozhatsz, hogy még akkor is, mikor a zsarnokság a legnagyobb súllyal nehezedett a városra, b. ) Pest városának története, Il.fejezet, IV. és V. §, ugyanebben a III. kötetben, a 62. skk. lapokon. c. ) ISTVÁNFFY, i.h. 253.skk.l. 164
