Bél Mátyás: Buda város leírása 2. A török Buda (Budapest, 1990)
Tartalomjegyzék
PEST-PILIS—SOLT VÁRMEGYE, SPECIÁLIS RÉSZ, III. TAGOZAT. a törökök fölajánlják a németeknek, hogy ha nem, akarnak a biztos halálba menni, s magukat és a várat megadják, minden holmijukkal sértetlenül elvonulhatnak. Megígérik, hogy a Szolimán által kiadott, sajátkezűleg aláírt levéllel mindezt azon nyomban megerősítik. Mikor a németek hajlottak erre, a nem várt dolog miatt felindult Nádasdy, haragtól, egyszersmind a fájdalomtól tombolva szigorú arccal megfenyegeti őket, s megpróbálja őket lebeszélni a megadás feltételeiről, szemükre veti gyávaságukat és hitszegésüket, s megparancsolja, hogy irányozzák az ellenségre az ágyúkat." Másként ír GIOVIO, akinek elbeszélését, de átalakítva, a maga javára használja fel ISTVÁNFFY, — csakúgy mint máskor is gyakrabban, de itt a leginkább. ,,A vár élén, írja, Nádasdy Tamás állt,aki a magyarok közül nemes származása, de kiművelt szellemének adottságai miatt is kiemelkedett. ő, ahogy kellett is, mint jelesen bátor őr, megtiltja, hogy a katonák az ellenséggel tárgyaljanak, s az ellenségre irányozza az ágyúkat. Egyszersmind megrója amazokat gyávaságuk és hitszegésük miatt, s csúfos büntetéssel fenyegeti meg őket, ha az ostromlásnak akár a végső veszedelmeit is nem vállalják, s nem védelmezik állhatatosan a német nevezet díszét, s legfőképpen FERDINÁNDÉT, akitől a zsoldot kapják, s akitől busás jutalmat remélhetnek. De a német orrok már beleszagoltak a begyújtott lőpor kénes gőzébe, s a szétfutó és leskelődő törökök viselkedéséből nagy biztonsággal arra gyanakodtak, hogy a torony hamarosan összeomlik. A roppant veszedelem kiváltotta félelmükben újra visszatérnek a megadás gondolatához, a tüstént bekövetkező vagy a küszöbön álló pusztulás mélyen megfogamzott félelmét sem a rettenetes büntetéstől való félelem, sem a gaztett elkövetése miatti szégyenérzet, sem a tekintélyes várkapitány iránti tisztelet nem tudta legyőzni.” Mindezt tehát úgy végezte Nádasdy, mint ahogy tiszte előírta, s amiképpen illett egy bátor férfiúhoz, — a végső kimenetel azonban gyászos volt. Azon túl ugyanis, hogy a németek megbolondultak, elfogták Nádasdy t, s egy titkos cellába zárták, s mint amilyen hitszegésre még nem volt példa: a várat átadták a töröknek azzal a feltétellel, hogy sértetlenül eltávozhatnak és málhájukat magukkal vihetik. Amint eltávoztak a várból, Keresztelő Szent János templomába zárták őket, mely a városban van, s hiába hivatkoztak az e- gyezség iránti hűségre: elvették tőlük fegyvereiket és málhájukat, s megparancsolták nékik, hogy fegyvertelenül várakozzanak, míg megkapják a menlevelet. Nem sokkal később ott termettek, akik a szánalmas tömeget kivezették a városból, s adott szavuk ellenére hitszegő módon egy szálig lemészárolták (f). Meghagytak néhány ifjút, néhánynak pedig sikerült kereket oldania. Hallgassuk ismét GIOVIOT, a kortárs írót: „SZOLIMÁN úja, aki értesült a katonák hitszegéséről és NÁDASDY derekasságáról, méltatlannak ítélte az enyhe bánásmódra azokat, akik ezen istentelen gonosztettel mocsolták magukat. S hogy megtorolja a más ellen elkövetett hitszegést, megparancsolja a janicsároknak, hogy egy szálig mészárolják le őket; NÁDASDYT magát azonban zsoldjába hívja, majd mikor az ezt visszautasítja, emberségesen elbocsátja; hatott döntésére JÁNOS király ajánlása is, noha Nádasdy leánytestvére Majláth István felesége volt, azé, A németek hitszegése. Nádasdy szembeszáll velük. A gyászos eredmény: a várat és Nádasdyt átadták a töröknek. A németeket, adott szavuk ellenére lemészárolják a törökök. .) U.o. 283.1. f) RÉVAY azt írja, hogy a gyávák, és a német virtustól elfajzottak kegyelmet kaptak. A magyar korona, VI. centuria, 71.1.: ,A németeket, írja, málhájukkal együtt sértetlenül bocsátotta el." 91
