Bél Mátyás: Buda város leírása 2. A török Buda (Budapest, 1990)

Tartalomjegyzék

I. RÉSZ. BUDA VAROS TÖRTÉNETE, II. IDŐSZAK. Búcsú az uralkodó­tól. Válasza adót, sem ajándékokat. Gondoskodni akarunk a te uradnak nyugodt helyzeté­ről. Kérlek, írd meg néki, hogy a lehető legjobban tartsa magát távol a csatától. S mivel az őt érő legkisebb szerencsétlenség, vagy szégyen ugyanúgy éri a mi u- ralkodónkat is, ezért tehát levelet fogunk írni őneki a szövetségkötésről s téged hamarosan el foglak bocsátani.” Végül, miután vágyai szerint végbevitte dolgait, 1529. február 3-án íaski istenhozzádot mondott Szolimánnak. Az ügyről ő ma­ga számolt be a következőképpen: ,,Február harmadikdn elmentem, hogy elbú­csúzzam az uralkodótól. Miután beléptem, több mint egy órán keresztül azon a helyen ültem, ahol a követek audienciára várnak, majd az uralkodó színe elé ve­zetve e szavakat szólottám:« Nem tudom, milyen nyelven, a szónoklat milyen dicsőítő szavaival mondhatnék köszönetét néked, győzhetetlen császár, ami méltó lenne a király s az én uram iránti barátságodhoz, hiszen a te veled szüle­tett emberségeddel kedvesen s jóindulatúan fogadtál, s az én uram tiszteletére szólottái. Örökkön örökké legyen bizonyos Felséged, hogy az én uram egész szolgálatával és engedelmességével viszonozni fogja a te ily nagy jóindulatodat, s mindent a te tiszteletedre és javadra tesz akár életének s minden javainak ká­rára is. Adja a mindenható ISTEN, hogy igen sokáig élj és szerencsésen uralkod­jál. En, a te szolgád, akivel itt minden tekintetben nem csak jól bántál, hanem felruháztál s megajándékoztál, az én uramnál örökké ösztöke leszek, hogy ezt a mi barátságunkat s szövetségünket a lehető leggondosabban megőrizzük s gyara- pítsuk>>Kegyesen válaszolt erre Szolimán:«Tudod, mondta, mire lesz szükség a te urad szövetségének és érzületének bizonyítására, ugyanis minden ügye immár az enyém is lesz, s az enyém az övé is kell legyen. Tehát, noha tudom, hogy ezek a felhők sokszor tornyosultak elődeim és az Isten mohamedán népének fe­je fölé, mégis soha nem bocsátottak ki villámot ezek a keresztény fejedelmek, — s ha ezt nem tudták volna elődeim és én magam is, sokáig tartózkodtunk vol­na az emberi vértől, de mindig tanácsosabbnak tűnt, hogy minden alkalommal megtörjük azoknak erejét, akik azon mesterkedtek, hogy ellenünk emeljék föl magukat. Ezért tehát a te urad mindig tudassa velünk minden keresztény 84

Next

/
Oldalképek
Tartalom