Bél Mátyás: Buda város leírása 2. A török Buda (Budapest, 1990)

Tartalomjegyzék

PEST-PILIS-SOLT VÁRMEGYE, SPECIÁLIS RÉSZ, III. TAGOZAT. hasznot követel; adjátok vissza az én uramnak, ami Lajos király alatt mindezidáig tőlünk elvétetett Magyarországon, Szlavonországban s Hor­vátországban, s az én uram meg fogja tisztelni a te uradat, s mindig úgy ír neki, mint feljebbvalójának és tiszteletreméltónak, s a néki adott jóté­temény miatt gyámnak ismeri el. Csak így, semmiképpen másként nem kaptok megtiszteltetést mitőlünk-, de az adóról ne gondolkodjatok, mert hiába kovácsoltok gyapjúból bárdot. Ha pedig a te urad visszaadja a tő­lünk elrabolt helyeket, hármas haszonra tesz szert. Először, örökre meg­bizonyosodik a magyarok engedelmességéről s barátságuk őszinteségéről. Másodszor, a magyar királyok feljebbvalójuknak és gyámjuknak ismerik el őt. Harmadszor, a te ilyeténképpen való bőkezűséged nagy hírnévre tesz szert minden keresztény előtt, akik felhagynak szívüknek ridegségé­vel, s talán békét kötnek veletek, különösen, mivel az én uram bevallván ezt a jótéteményt, közben fog járni ennek érdekében. Bölcs vagy, uralko­dód előtt oly kegyben állsz, és akkora a befolyásod, hogy a szultán szul­tánjának mondanak téged. Tőled ered minden jó és rossz dolog. Lásd be, hogy sokkal több veszély mered fejetek fölé, mint amennyit én föltártam előtted. Fogadjátok el királyom lelkületét és érzését. Nékem pedig bo­csáss meg a locsogásom miatt.” Vegye itt észre az olvasó, hogy a követ milyen állhatatosan utasítja vissza az adónak még az említését is. Sőt, milyen bizakodó lélekkel követeli vissza a Szerémséget, s mindazt, amit elvettek a magyar koronától. Semmi más bíztatást nem helyez kilátásba, mint hogy a magyar királyok örökké emlékezni fognak e jótéteményre. Azon nyomban válaszolt Ibrahim, s aztán berekesztette a tárgyalást. „Ta­lán csodálod, mondta, hogy nevettem. Nevettem, mondom, hogy vissza­követeled tőlünk a tőletek elvett területeket. Tudjátok meg, hogy horga- sabbak a körmeink, mint a sólymoknak, s amit a kezünk megfogott, nem engedjük el, csak ha levágják. De ahogy a földnek minden ráhulló esőt be kell fogadnia, így nekünk is meg kell hallgatnunk a követ szavait. Ám a- hogy nékünk hosszú kezünk van, úgy néktek messzire látó szemetek. Annyi területen kértek vissza elvett helyeket! Belgrádról avagy Gradum- bellről [széplépés] álmodoztok, testvérem! Én azonban, mint bármelyik pasa, a legkisebb szóról is beszámolni tartozom az én uramnak, legyen az jó vagy rossz, — s igen nagy félelemmel. Minden bizonnyal mindezt el fo­gom mondani az én uralkodómnak. De te ne félj, mivel nagyon a bizal­mamba férkőztél. Jó éjt!” Én bizony kétlem, hogy találhatott volna-e al­kalmasabb embert JÁNOS király ennek az Acheronnak a megmozdításá- ra. XI. § íaskinak nem sikerült meggyőznie a barbárokat. Szükség volt tehát Grit- ti segítségére, akinek a lengyel, egy Vi adva át, püspökséget ígért, ha sikerül Ibrahimot JÁNOS pártjára megnyernie. Ö pedig úgy cseleke­dett, ahogy néki e dologban a legjobbnak tűnt. De mivel Laski nem csak hogy adót Ibrahim záróbeszéde. Gritti Laski segítségére siet. 75

Next

/
Oldalképek
Tartalom