Bél Mátyás: Buda város leírása 2. A török Buda (Budapest, 1990)

Tartalomjegyzék

PEST—PILIS—SOLT VÁRMEGYE, SPECIÁLIS RÉSZ, III. TAGOZAT. még emlékszünk, mit csinált LAJOS egy szolgánkkal, aki egy ily nagy úr­tól ment és semmi rosszat nem vitt magával. A jó király azonban, mint tu­dod is, elvette méltó büntetését e dolog miatt. Bizony én nagyon sajnálom az ő személyét. Csodálom a te nagy eszedet, hogy menlevél nélkül jöttél ide, ezzel a te hajthatatlanságoddal, és uradnak ezzel az oly drága barátsá­gával, amit nekünk megvételre kínálsz. Kövesd tanácsomat, tégy tisztessé­get uramnak a te királyod nevében, ígérj adót, és a te uradnak jobban fog állni a szénája, mint bármikor. Máskülönben ugyanis sem urad, sem Ferdi­nand javára nem mondunk le Magyarországról. Láttad az utat, melyen leg­utóbb Magyarországra mentünk. Igaz-e, hogy kevés fű maradt utánunk? Most, ha a mi urunknak szüksége lesz rá, sokkal nagyobb készülettel me­gyünk, mert akkor egy ellen mentünk, most pedig két király ellen kell mennünk, s Budából Konstantinápolyi csinálunk, s... végzünk vele. A tatá­rok összes „cárját” Lengyelország ellen irányítjuk a mieink közül néhány- nyal. A mi urunk olyan hatalmat fog megmutatni, amilyent még soha em­berfia nem látott, senki nem olvasott s nem is hallott. De én most véled más módon szóltam, mint törököknél szokás, akik röviden beszélünk (X.) és hosszan cselekszünk.« Mikor ezt mondta, nevetett a semmirekellő barbár.” Mindebből megismered jellemét, mely csak úgy dagadt az önhitt­ségtől s mások lenézésétől, s amely piszkos dolgokra és a haszonra szánta magát. Am ekkor sem tágított jellemétől Laski. Halljuk csak, miképpen vá­laszolt a beképzelt embernek.örvendtem, hogy közelebb húztuk székein­ket, jól hittem ugyanis, hogy eleget akarsz tenni urad beléd vetett bizal­mának, s hírednek, mely még mihozzánk is elért. De ugyanaz a gombóc van a szádban, mint azelőtt, mindig csak az adót forgatja a nyelved, mely a te uradnak állandó dicsősége, nékünk pedig örök szégyenünk lenne. De már nem is kellene tovább itt a szót csépelnem.Ámde, (mint mondod),a ti szokásotok szerint, röviden fogok szólíani: Az a családfő, aki nyáridőn fát gyűjt, nem valami azonnali szükség miatt cselekszik így, hanem idejében gondoskodik a téli fagyról. Ha szántunk, vetünk, nem azon nyomban taka­rítjuk be a termést. Sokan úgy halnak meg, hogy kezük munkájának gyű­/ mölcsét nem ízlelhetik meg. így tehát, aki kényelmesen akar élni, gondot kell viselnie a dolgairól. Mivel az én uramnak most van szüksége a segítség­re, barátságra és szövetségre a te uraddal, azért már le kell nézni Magyaror­szág ily nagy királyának ezt az érzületét, hanéktek úgy látszik, hogy jelen­leg nincs belőle hasznotok? Mi gyümölcse lenne hát a barátságnak és a szö­vetségnek, ha azzal csak egyetlen időpont hirtelen jött szükségét orvosol­/ nák? Bizonnyal semmi! így ugyanis csak az egyik félnek lenne haszna, a másiknak semmi. Barátságot s szövetséget ugyanis a jövő miatt kötnek, s ez okból erősítik meg emlékeztető okiratokkal és eskütevéssel. Előbb már mondtam, hogy a mi nagy királyaink s főembereink előtt, s tőlük lefelé a legkisebbekig, a ti nagy s rövid idő alatt megszerzett hatalmatok, X.) A törökök inkább lakonikusan, semmint aziánus bőbeszédűséggel beszélnek, de an­nál hosszabb gonosztévők. Mit felelt Laski? 71

Next

/
Oldalképek
Tartalom