Bél Mátyás: Buda város leírása 2. A török Buda (Budapest, 1990)
Tartalomjegyzék
PEST-PILIS—SOLT VÁRMEGYE, SPECIÁLIS RÉSZ, III. TAGOZAT. Ami pedig hitünket s megfeszített Istenünket, az emberi nem Megváltóját illeti, akinek tiszteletét, mint írod, ki akarod irtani, most is szokásodhoz híven cselekszel: nem elég neked, hogy minden halandó közös ellenségének tartsanak téged-, hanem, hogy még súlyosabb legyen a bukásod, a gigászokhoz hasonlóan magának a halhatatlan Istennek is hadat üzensz. Leveled többi része nem ér annyit, hogy néked arra válaszoljunk, tele van fenyegetéssel, ami a leghitványabb emberektől szokott származni. Soha egyetlen jó császár nem gondolta, hogy ilyenekkel kell harcolnia. Ez a válasz pedig legyen elég mindenre. ígérhetjük, hogy ami rajtunk, embereken múlik, mi is mindenekben meg fogunk neked válaszolni, ami pedig a mi megfeszített Istenünkön múlik, akit te megvetsz, ő is a maga részéről meg fog felelni neked. BUDÁN, 1524. március 6-án”. Ezt írta a zsarnoknak LAJOS, de fennköltebb lélekkel, mint amilyen sikerrel. Bárcsak ezt tette volna ez a kora és erői tekintetében egyaránt gyönge király, amit az átokkal sújtott Ezékiásról olvashatunk EZSAIÁS prófétánál (d.). Már akkor minden kész volt azonban a sebesen rohanó és kikerülhetetlen bukásra, míg aztán Mohács véres örvénye Magyarország ügyét a királlyal s Budával együtt elnyelte. II. § Hogy a város barbár korszaka honnan veszi a kezdetét, jól tudhatja, aki a magyarok dolgait ismeri. A mohácsi vésszel indult, s az adta a kibontakozását is ennek a szerencsétlenségnek. Gyakran fájlaltuk, ám soha nem hagyhatunk föl azzal, hogy fájlaljuk. Most viszont, mikor Budáról értekezünk, annál keserűbben panaszkodunk a vereség miatt, minél jobban mindenki előtt nyilvánvaló, hogy mennyi kár háramlott Magyarország fővárosára emiatt. Még nem is teijedt el a király elestének híre, mikor MÁRIA királyné a hadsereg szétverésének első hírére azt gondolta - mint ahogy a valóságban történt is, - hogy a nemesség színe-javával együtt a király is elesett, s elhatározta, hogy összecsomagol, magához veszi a kincstárat és elhagyja a várost. Ennek láttán a polgárok (leginkább az olasz és német kereskedők) maguk is a futásban kerestek menedéket. Köny- nyen el lehet képzelni, milyen volt akkor a város kinézete; hogy tele volt rettegéssel, hogy összezavarodott! Rövid idő alatt oly mértékben elharapódzott a szörnyűséges vad győztestől való félelem, hogy még az aljanép is elhagyta Budát, s biztonságosabb menedékek után nézett. Ezalatt már közeledett is Szolimán, szétküldte hadait, hogy széltében-hosszában prédálják föl az országot, barmok módján hajtsák el a foglyul ejtettek nagy sokaságát. Mindent meggyalázva és igen kegyetlenül földúlva hagytak maguk mögött. Aztán tábort ütött a Duna partján, a két város közt hidat veretett, majd átkelt rajta, s meglátogatta a lakosaitól elhagyott várost. Magasztalta kiemelkedő szépségét, amit épületei eleganciájának és tágasságának, fekvésének s kellemes kilátásának köszönhetett. Rút volt a látvány, amit Szolimán budai tartózkodása alatt az udvari emberek vég- hezvittek. Egyáltalán nem emlékezik meg erről ISTVÁNFFY A város barbár korszaka a mohácsi vésszel kezdődött. Mekkora zűrzavar volt a városban. Az ellenségtől való félelmükben lakosai elhagyják. Szolimán meglátogatja Budát. d.) XXXVII. fejezet, 1,14 - 19. 35
