Bél Mátyás: Buda város leírása 2. A török Buda (Budapest, 1990)
Tartalomjegyzék
I. RÉSZ. BUDA VAROS TÖRTÉNETE, II. IDŐSZAK. Eljővén az idő, hogy az oszmán porta kívánta éves ajándékot vigye már a magyarja Bizáncba, WOLF, tereád hárúl, EITZING ős törzsöké fényes sarja, követségnek hogy híven töltsd be a tisztét. Ekesszólásod s ama tiszta erény, a komolyság, dísze családodnak s méltón emel ily feladatra. Testvéred kísér, s Roggendorff ; ősi családból hős ivadék utazik melletted, övéi reménye, s híres von Greisen, ki a császár udvara tagja. Fölkerekedve tehát immár a Dunán lehajózunk, tornyai lassanként Bécsnek mind eltünedeznek. Első szállásunk a Fischaunak torkolatánál; másodjára Pozsony tartóztat, ahol fenyegetve néz le a vár az alant elhömpölygő Duna-vízre. Majd meg az öblökkel kanyaros folyamon levitetve balra a Csallóköz marad el s jobbról a Kisalföld. Innen végigkövetve a hatnapi hajóutat, BUDÁRÓL a következőket írja: Majd folytatva utunk kikötünk a magas Buda partján, s napfelkeltével követünk a török pasa várja, s véle megyünk. Elvégezvén a parancsot, a várba hágunk föl. Hajdan ragyogó, híres, de ma villámsújtva belül, széttépve rutul. Majd innen a város utcáit járván későn térünk a hajókhoz. Hadd érintsük ehelyt sorsát — érdemli a város! Mert amidőn a királyt elemészti keserves enyészet, /háborúkat zúdítva Lajos, holtával, a honra/, János, grófja Szepességnek, törekedve a trónra, főrangúk egy pártjától koronát kap az évben, ám Ferdnánd, aki egyezség s törvényes utódlás címén fegyveresen támad, jogait követelve, ős Buda várából véres csata által elűzi Jánost. Az menekül, s lengyel földön befogadtad,-LASKI, a számkivetett vendéget; ügyéhez ajánlod közbenjárásod, s követül jársz el, hogy a fényes Porta segítséget nyújtson neki nagy csapatokkal. Szándékod sikerül, sikerül szándékod, a szörnyű. Késlekedés nélkül jön hadseregével a szultán,-grasszál öldökölőn, prédái, elhajtja a népet, elfut a polgár mind, Buda városa már a töröknek birtoka. Ostrom alá veszik, őrségével, a várat, s áttörnék falait, de reményt vesztvén a keresztény őrség egyezséget ajánl a csúfos megadásra, ígérget szabad elvonulást, épséget a szultán. Éppen nem hajlik megadásra a vár kapitánya, 184 Buda leírása ennek történetéből merítve.
