Bél Mátyás: Buda város leírása 2. A török Buda (Budapest, 1990)
Tartalomjegyzék
PEST—PILIS-SOLT VÁRMEGYE. SPECIÁLIS RÉSZ, III. TAGOZAT. minden eszközt megragadott: küldjem el őt hozzá, hogy őt orvosolja. Egykönnyen ráálltam, de semmit nem kellett annyira megbánnom, mint ezt a könnyelműségemet. Mikor ugyanis a pasa betegsége napról-napra súlyosbodott, s már-már úgy tűnt, hogy halálos veszedelemben van, nagyon is féltem, hogy ha Mohamedjéhez költözik, a törökök azzal vádolnak, hogy az én orvosom ölte meg, s így e jóember nagy veszedelembe kerül, nékem pedig mint cinkosnak örökké rossz lesz a hírem. Ettől az aggodalomtól azonban Isten megszabadított engem, mert a pasa visszanyerte az egészségét.” Ez a barbár nép pedig igen gyanakvó természetű, különösen amikor életükről és egészségükről van szó. Elmondta nékem, (hogy ezt se hallgassam el), egy barátom, aki két társát elvesztette, de ő maga szerencsésen tért vissza ázsiai útjáról, hogy mi történt vele és társaival, mikor Konstantinápolyban orvoskodtak. A főmufti vagy egy hozzá hasonló rangú férfiú, a török isten- telenség valamelyik másik szolgája igen rosszul érezte magát. Sürgősen magához hívatta a keresztény orvosokat, akik szerte a városban igen hatékonyan gyógyították a betegeket. Mikor hozzá érkeztek, kifejti a betegség o- kát és jellegét, s szenvedélyesebben követeli az orvosságot, semmint az normális lenne. Azok a jóemberek észrevették, hogy a betegsége halálos kimenetelű lesz, de hogy ne gondolja: egyáltalán nem törődnek vele, kimértek neki néhány adag port, hogy enyhítse a bajt, ha már megszüntetni nem tudja. Megmutatták neki, hogyan kell használni a gyógyszert. Talán két nap nem telt belé, mikor csak még rosszabbra fordult a betegség. A halál előbb bekövetkezett, mintsem befejezhette volna a kúrát. A család s leginkább a feleség azt hangoztatta, hogy a keresztény kuruzslók mérget adtak a férjének, s ezért múlt ki az élők sorából. Rohannak a városi bíróhoz, s büntetést követelnek a roppant bűnre. S bizony keményen meglakoltak volna ezek az orvosok, ha nem lett volna jobb belátás a bíróban. Megkérdezte ugyanis, hogy mit adtak a betegnek? Azok ezt válaszolták, pirosas port, melynek nagy része meg is maradt. Vallomásuk alapján a pogány bíró egy cellába záratta a vádlottakat, s a megmaradt port a poroszló jelenlétében lenyelette velük. Teljesen meg volt arról győződve, hogy ha méreg van benne, elpusztulnak a gonosztévők, ha pedig semmi ilyesmi nincs benne, nem csak hogy életben maradnak, hanem ártatlannak is bizonyulnak. S ez így is történt. Mikor ugyanis néhány napi szigorú őrizet után nem csak hogy nem haltak meg, hanem még élénkebbnek is látszottak, vétlennek bizonyulván elbocsátotta őket a bíró, s fölmentette őket a bűn és gaztett alól, amivel vádolták őket.” Ámde most térjünk vissza a követjárásra! XXXVII. §-Ezután BUSBECK leírja a janicsárokat, akik legelőször ötlöttek a szemébe Budán: „Budán legelőször a janicsárokat láttam meg. (m ). így hívják u- gyanis a törökök a testőrgyalogságot. Mikor teljes a létszámuk, m.) Hajdan leginkább azokat válogatták ki JANICSÁROKNAK, akik keresztény vérből születtek; elsősorban azonban törökök közül. Három főbb fajtájuk van: 171 A törökök gyanakvók. Egy ehhez nagyon hasonló eset. A janicsárok leírása.
