Bél Mátyás: Buda város leírása 2. A török Buda (Budapest, 1990)
Tartalomjegyzék
PEST-PILIS—SOLT VÁRMEGYE, SPECIÁLIS RËSZ, III. TAGOZAT. voltak keresztény polgárok, akik itt laktak, és sokkal türelmesebben viselték a barbár igát, mint gondolnád... Egyébként mindig erős őrség volt Budában, parancsnokai pedig Törökország legélesebb eszű és legbátrabb pasái közül kerültek ki, mivel így kívánta meg a helynek a keresztények zaklatására oly alkalmas fekvése. Közöttük volt az epiruszi Báli, aki ragyogóan bizonyította hadi virtusát a peloponnészoszi haramiák jeles menedékvárának elfoglalásában. Miután áthelyezték a frissen bevett Nándorfehérvárra, a győzedelmes Szolimán Mehmed Jahjaoglut hagyta itt hatalommal felruházva, 1543-ban. Ez az a Mehmed, aki 1544-ben fáradságos ostrommal bevette Visegrádot, majd miután a mieink föladták azokat, Nógrádot, Hatvant, Ozorát, Simontornyát és Dobroot. Őutána a heréit Ali kormányozta Budát is, meg a tartomány e- gész vidékét is. Szolimán úgy 1550-ben hívta ide a perzsa háborúból, s ő a keresztények dolgaiban igen keménykezű és veszedelmes volt. Az ő cselekedetei közé kell sorolni a Szeged ostrománál (f.) volt vérengzést, sőt ő tervelte ki azt is, hogy a veszprémieket kegyetlen csapdába ejtsék, - s ne is beszéljünk arról, hogy Drégelyt, Szécsényt, Hollókőt, Bussát, Gyarmatot, Salgót, Bujá- kot, Ságot részint az ő vezetésével, részint felügyelete alatt, szinte hadműveletek nélkül, csak amolyan szórakozásból való körben sétálgatással (g.) e- gyetlen nyár alatt elfoglalták. A heréit Ali legfontosabb tettei közé kell sorolnunk, hogy szétszórta s megfutamította Erasmus Teuffel csapatait. Erről a hadjáratról a következőket írja ISTVÂNFFY : ,,A heréit roppant nagy győzelmet aratván s megkaparintva az ellenség összes zászlaját, ágyúját s málháját, a beszámolók szerint négyezerre becsült fogolysereggel lassú menetben visszafordult Buda felé, s a városba belépve szinte diadalmenetet tartott: a foglyokat hadrendbe és csatasorba állítva előreküldte, Teuffelt magát lovon ülve a piactérre vezettette, a legfontosabb foglyokkal együtt. Előttük dobosok és kürtösök és gyalogos fuvolások haladtak s szokásuk szerint énekeltek. A foglyok nagy részét nyilvánosan elárverezték, Teuffelt pedig néhány fogollyal valamint negyven zászlóval és levágott fejekkel együtt Bizáncba küldte, Sfor- zát pedig megtartotta magának”. Ezután beszámol Sforza és Teuffel igen eltérő sorsáról. Ez ugyanis, mivel állhatatosan tagadta, hogy hadvezér volt, a feldühödött Szolimán bőrzsákba varratva a Boszporuszba dobatta, amazt viszont még az év vége előtt tizennyolcezer aranyon kiváltották s visszatért övéihez. ,,Azt mondják, írja továbbá történetírónk, hogy olyan olcsón adták Budán és Pesten a német rabszolgákat, hogy egy-egy rab egy véka árpába vagy lisztbe vagy fél icce mézbe vagy vajba került”. így lett Budából, a hajdani királyi székhelyből és az egész vidék ékességéből Magyarország szerencsétlenségeinek műhelye és tragikus színpada. Ezután következett Szolnok (h.) ostroma, melyet d. ) Az ostrom történetét megtalálod ISTVÁNFFYNÁL, XV. könyv, 257.1., 26. e. J Uő. a XVI. könyv elején. f. ) Részletesen leírja ISTVÂNFFY, XVII. könyv, 317.1., s röviden BETHLEN, IV.könyv, 180.1.skk., az 1552. évnél. g. ) Uo. XVIII.könyv, 330.1.skk. h. ) Uő. 348.1., 21. Kik voltak a budai várpa rancsnokok? Az epiruszi Báli. Mehmed Jahjaoglu. A heréit Ali. Tettei. 167
