Bél Mátyás: Buda város leírása 2. A török Buda (Budapest, 1990)
Tartalomjegyzék
PEST-PILIS-SOLT VÁRMEGYE, SPECIÁLIS RÉSZ. III. TAGOZAT. igen alkalmas a helyzet a város bevételére, hiszen súlyos járvány dühöngött, s a várkapitánnyal s magával Werbőczyvel együtt végtelen sok török pusztult el benne. Ámde ,,a németek, írja a mi írónk (a.), ezek a kiváló habozok, s magának Ferdinándnak a tanácsosai és udvarnagyjai inkább bíztak a lassabb tervekben, s megvetették az egészség és hozzáértő javaslatokat. S míg a hadsereget, Ferdinánd jelenlétének reményében, napról-napra halogatva visszatartják, közben pedig minden igyekezettel arról próbálják meggyőzni, hogy követek útján intézze el a háborút. Hízelegtek néki és gonosz mesterkedésekkel igyekezték behálózni: fölhozták LÁSZLÓ és LAJOS magyar királyok gyászos példáját, a- kik szerencsétlenül ütköztek meg a törökkel és elestek a csatában. Már csak későn kaphattak észbe, hogy tovatűnt a kiváló alkalom.” S ezzel a rigolyás habozással s nyomában a tervek szétesésével azt érték el, hogy ennek az évnek a hadjáratával semmi dicsőséges tettet nem hajtottak végre. Úgy hozta a sors, hogy még Budát se ragadják ki az ellenség kezéből, míg nem folyt ki érte elég vér, s nem pocsékoltak el annyi pénzt. Jónak látom, hogy kifejtsem az okokat, amelyek közbeszakították a város visszavívásának kiváló tervét. FERDINÁND (és társai) az egész hadsereg élére egy nem túl nagy katonát nevezett ki: Joachim brandenburgi őrgrófot, akár mert valamelyes tanújelét adta hadi virtusának abban a szerencsés hadjáratban, melyet a Szolimán által ostromolt Kőszeg felmentésére indítottak, — akár mert (s igazából ezért) kiemelkedett nemesség, s királyi életmódjával, bőkezű és pazar lakomáival méltónak tűnt, hogy megóvja e nagy név díszét s hírét. Egy nyolc férfiúból álló testületet rendeltek melléje, hogy tanácsokkal lássák el a nem túl hatékony férfiút; vagyonos hivatalnokok voltak. A magyarok kiváló lovas hadsereget állítottak ki, mint mondják, a gyalogságot nem is számítva tizenötezren voltak, s Ferdinánd parancsára Perényi Péter állt az élükön. Korának igen kiemelkedő férfiúja volt mind hatalomban, mind lekötelezettjei nagy száma, vagyona, mind pedig hadi tapasztalata révén. Miután a hosszasabb késlekedés után végül is a tábor fölszedelőzkö- dött, szerfelett lassú menetben haladtak lefelé Bécstől a Duna jobb partján. A vonuló had rendjéből megállapíthatjuk, hogy sem a katonaság, sem a vezérek nem hiányoztak volna a háborúhoz, ha Joachimban a készületnek megfelelő a- karat lett volna a város ostromára. Az élen harminc válogatott magyar lovasszázad haladt, hogy mint akik jó helyismerettel rendelkeznek, hárítsák el az útból a csapdákat. Vitellio követte őket a pápai gyalogos csapatokkal, majd pedig a Sforza-katonák. Valamelyes távolságban a már említett Perényi Péter és Báthory András vonult utánuk három nagy és erős lándzsás századdal. Őket követte Ungnad János tíz stájerországi és karinthiai ezreddel, melyekbe azonos számban soroztak lovasokat és gyalogságot. Utánuk a német nehézlovasság, e- zek után pedig négyes sorokban a gyalogság masírozott, rögtön a nyomukban az ágyúk és a többi hadi felszerelés. A menetoszlopot a brandenburgi őrgróf zárta cifra díszekben pompázó testőrezredével. Meghiúsítják a németek. Miért? Elindulnak a hadjáratra. A hadvonulás módja. a.) ISTVÁNFFY, XV. könyv, 247.1., 30. 163
