Bél Mátyás: Buda város leírása 2. A török Buda (Budapest, 1990)
Tartalomjegyzék
PEST-PILIS-SOLT VÁRMEGYE, SPECIÁLIS RÉSZ, III. TAGOZAT. és nagy meggyőző erővel tanácsolta: így nem kell Szolimánnak évről-évre hadjáratokat a nyakába vennie az ottomán állam nagy veszteségére, az asszony zaklató kéréseire. Rusztem, a császár veje mindent enyhébben sugalmazott: mivel szelídebb lelkületű volt, tanácsait apósa javára akarta adni. Semmi nem lehet rútabb, mondta, egy ilyen nagy uralkodónak, aki soha semmi gaztettel nem szennyezte be jó hírét, aki okosságban, igazságosságban s kegyelmesség- ben minden mást megelőz, mint ha a jogot és méltányos igazságot áthágva, a magára vállalt gyámságot elfeledve kiveszi a királyné, valamint a gyermek kezéből az országot, oly sok győzelmét kegyetlenséggel mocskolja be, elveszti azt a vidéket, melyet jótékonysága révén őriz meg. Végül, miután Szolimán átgondolta az érveket, s Ruszteméit illendőbbnek és szelídebbnek ismerte meg, ezt üzeni a királynénak: Budát megtartja a maga hatalma alatt, míg a kisgyermek felserdül és alkalmas lesz az ügyintézésre. A királynő eközben teljes joggal felruházva kapja meg Erdélyt és azokat a magyarországi részeket, melyek Temesvártól Kassáig, s innen a lengyel határ mellett Máramarosig terjednek. János király végakarata szerint Fráter György legyen a királyné gyámja és az ország kormányzója. Petrovics kapja meg a temesvári kapitányságot, Werbőczy pedig a budai bíró méltóságát. Végül pedig Török Bálint, hogy a maga bűne miatt bűnhődjön, nála marad tisztes őrizet alatt. Mikor mindezt így elrendezte, ugyanezen követek által oklevelet küldött a királynénak, melyet arany és kék betűkkel írtak. Ez tartalmazta az esküszöveget, melyben a mindenható Istenre és Mohamed prófétára, valamint saját fejére és kardjára fogadta, hogy mihelyt János Zsigmcnd eléri a megfelelő életkort, becsülettel visszaadja néki Budát. Ezt azonban ez az agyafúrt ember később igen csúfosan meghazudtolta. XXXII. § SCHESAEUS elmondja, hogy a várost kifosztották, mihelyt a janicsárok elfoglalták, sőt csóvát dobtak a házakra is, — ezt azonban más íróknál nem találom. Ez található a versben, ahol előadja, hogy milyen indokok alapján szállta meg Szolimán a várost: „ Várfalatok, látom, szétrombolt, földdel egyenlő. Jól kijavítani ezt nehezen lesz elég az erőtök, s itt van a zord tél, itt les az ellenség a közelben. S hosszú az út, terhes költség, súlyos veszedelmek nélkül aligha lehet seregünket visszavezetni, hogy megmentse, kiket vészt hozva szorongat az ellen. Biztosabb eszerint, ha a várat az én haderőmmel védem, zord katonám elkergeti azt, aki támad.” Mondta, s a barbár had tüstént elözönli a várost. Rusztem enyhébb tanácsa e dologban. Szolimán döntése, melyet megüzen a királynénak. S ezt oklevéllel és esküvel erősiti meg. Schesaeus megemlíti, hogy e fölfordulásban kifosztották Budát. 155
