Bél Mátyás: Buda város leírása 2. A török Buda (Budapest, 1990)
Tartalomjegyzék
I. R£SZ. BUDA VÁROS TÖRTÉNETE, II. IDŐSZAK. mégis visszavonulásra kényszerültek, s nem is csak hogy visszavonultak, hanem rohantak a falak hasadékain keresztül. A katonák pedig puskával, a tömeg többi része pedig kőhajigálással derekasan helytállt. Minél messzebbre vonultak vissza a támadók a falaktól, annál nagyobb pusztítást vittek végbe a nagyobb s kisebb ágyúk a visszavonulók közt. Záray Jeromos e roham folyamán sebesülést kapott, és egy-két nap múlva kilehelte a lelkét. Hadban kiváló férfiú volt, s nagy érdemeket szerzett Ferdinand iránt Szolimánnál volt követjárásával. XXVI. § A budaiak vadsága és az aknák hatástalanításában megnyilvánult ügyessége. Az élelemellátási nehézségek néhány polgárt összeesküvésbe könyszerit- nek bele. Ennek története. A budaiak ezt a veszedelmet kiáltván összeszedték magukat, betömték a falak hasadékait, melyeket a németek ütöttek, sőt az ellenség füle hallatára nagy fennszóval gúnyolták gyávaságukat s a várvívásban megnyilvánuló rút tudatlanságukat. Roggendorff eközben parancsba adja, hogy a falakat, melyeket hiába törettek, aknákkal röpítsék a levegőbe, — nehogy úgy látszód- jék, hogy valamit is alábbhagyott a harcvágya. Igen hasznosak voltak a dolgosok, mivel György megparancsolta a bányászoknak, akiket Rivulinumból (ez egy Szatmár vármegyei bányaváros, a magyarok Nagybányának nevezik) idejében Budára hívott épp ilyen esetekre, hogy ássanak ellenaknákat s ha valahol lőporra bukkannak, óvatosan emeljék ki. Sokáig izzadtak e munkában, de az ostromlóknak semmi más hasznuk nem volt belőle, mint hogy a városi nép e lassú ostromlás miatt türelmetlenebb lett; ehhez járultak még az élelemellátási nehézségek, melynek súlya alatt a polgárok egyértelműen elárulták, hogy mennyire meg akarnak szabadulni ettől a bajtól. S jóllehet ugyan Bálint folyamatosan ellátta élelemmel és adományokkal tüntette ki a polgárság előkelőit, hogy ennek ürügyén a várban forgolódókat mintegy tisztes őrizetben tartsa, mégsem tudta elkerülni, hogy míg egyeseket megnyert magának, másokat megsértett. S végül a dolog összeesküvéssé fajult, melyet csak jószerencsével lehetett elkerülni. ISTVÂNFFY (q.) teijengősebben úja le ezt az ügyet; mi e gaztett leírásában RÊVAY PÉTERT követjük. A következőket írja (r ): ,,E budai ostrom során a többi magyar vezér közül kiemelkedett Ferdinánd iránti hűségével s virtusával nagyapám, Révay Ferenc. Ö már szinte teljesen ismerte a török császárt, hogy annak lelkében az az egyetlen kívánság él, hogy harccal vagy csellel, de Budát mindenképpen az uralma alá hatjsa. Révay ezért titokban minden igyekeztével szította a budaiak közt a Ferdinánd iránti kedvezést. Megnyerte az ügynek a budai bírót, Athády Jánost s tizenkét tanácsbéli embert, néhány katonai vezetővel együtt, akik ösz- szeesküdtek, hogy mint akik ellenségei a török szövetségnek és ismerik György és a királyné gonosz terveit, Buda városát Ferdinánd hatalmába adják. Nagyon ravasz volt a cselszövés, hiszen ha egy uralkodó ki akarja terjeszteni uralma határait, mindenekelőtt a hadjáratok során mindenki akaratát le kell magának köteleznie, s akkor kell csapatok küldésével megostromolnia a bástyákat q. ) XIV.könyv, 234.1., 30. r. ) Magyar történet, VI. centuria, 78.1.skk. 132
