Bél Mátyás: Buda város leírása 2. A török Buda (Budapest, 1990)
Tartalomjegyzék
I. RÉSZ. BUDA VAROS TÖRTÉNETE, II. IDŐSZAK. Ferdinánd követsége a királynéhoz. A királynéhoz való bocsátásának nehéz volta. A követség lényege. Izabella válasza. Az ellene indított háború kezdetei. Vels elindulása Magyarországra. Budára küldte a királynéhoz Niklas von Salm grófot, hogy a szerződés értelmében magának követelje az országot. Megígérte, hogy szepesi birtokát visszaadja neki minden jövedelmével együtt, ami a hozomány szerint Izabellának jár. János király a végrendeletében az ő kívánságára János Zsigmondnak keresztelt fiának gyámjául Petrovics Pétert s Fráter Györgyöt hagyta meg. Petrovics engedékenyebb lévén, mihelyt a követ megérkezett, úgy vélte, a királynéhoz kell bocsátani. Fráter azonban megtagadta az engedélyt, - vagy mert nem bízott az asszonyban, vagy, ami igaz is volt, hogy saját kényére-kedvére válaszolhasson Salmnak. Zokon vette ezt Izabella, mivel már özvegysége kezdetén észre kellett vennie, hogy egyetlen ember döntésétől függ az ügye. Követet küldött hát a főrangúakhoz, nagy s haragos lélekkel bizonygatta: ha nem engedik Ferdinánd követét elébe, öngyilkos lesz, mert nem bírja elviselni az idegen uralmat. A gyászleplekkel bevont királynéi palotába vezettették tehát a követet, aki előbb elég hosszan ecsetelte a fájdalmat, amit a szövetséges király halála miatt érzett FERDINÁND, majd előadta, amit parancsban kapott. A királyné, gyászkereveten ülve, királynéi díszeit mellőzve, sápadt arccal, könnybelábadó szemmel, de olyan hangon és főtartással válaszolt (p.), hogy mindez azt mutatta, inkább csak a hosszantartó gyásztól kimerülve elapadtak a könnyei, semmint hogy szívéből eltávozott volna a keserűség: ,,Neme és kora azt hozza, hogy miután királyi férjétől özvegyen maradt s testének s lelkének hosszan tartó betegsége folytán nem képes arra, hogy tervezzen s azt végrehajtsa, e mindennél komolyabb ügyben atyja, ZSIGMOND lengyel király tanácsát fogja kikérni. Ű oly mértéktartó, hogy teljes bizalommal döntőbírául használhatja FERDINÁND, ha valami vitás kérdés merülne föl. Ezért azt kéri, hogy adjanak neki megfelelő haladékot, míg megkérdezheti. Mind ő, mind a magyar fő- rangüakkörömszakadtáig ragaszkodni fognak ugyanis az ő véleményéhez. Ha FERDINÁND megtagadja tőle a haladékot, vagy azt gondolja, hogy fegyverekhez kell nyúlnia, igen nagy dicsőséget szerez a császár és a király, szólt, ha egy sírástól fölemésztett özvegy és egy bölcsőben síró csecsemő megostromlására jönnek!" E szavakkal elbocsátotta a követet, aki mikor beszámolt FERDI- NÂNDNAK a királynő eltökélt szándékáról, háborúra határozta el magát az asszony ellen,amiről hiába igyekezett lebeszélni őt Laski.Leonhard von Velsre bízták a hadvezetést. Parancsba adták neki, hogy erőszakkal végezzen a királyné követőivel, s az asszonyt ne is annyira megtámadja, mint inkább megfélemlítve puhatolja ki, vajon el lehet-e tántorítani föltett szándékától. XXIV. § Nem késlekednek. A had megindul, Esztergomig előnyomul, a dunai hajóhad is ott köt ki, Visegrád vízitomyát beveszik. Vácot s Pestet kiürítik a Szapolyai- pártiak, s amazok beveszik. p.) TÖPPELT LŐRINC, Erdély kezdetei és bukása, Függelék, 186.1. s őt követve BETHLEN FARKAS, IILkönyv, 121.1., az 1540. esztendőnél. 124
