Bél Mátyás: Buda város leírása 2. A török Buda (Budapest, 1990)
Tartalomjegyzék
I. RÉSZ. BUDA VAROS TÖRTÉNETE, II. IDŐSZAK. Ennek kimenetele. A császáriak eredménytelen rohama. Az ostromlók és az ostromlottak nehéz helyzete. Szaniszló fehérvári prépost gondoskodása János élelmezéséről. Fölmentő seregeket kér a töröktől. Mehmed érkezése. Gyorsan s rettenthetetlenül elővágtattak tehát, s mikor a császárpárti könnyűfegyverzetű magyarok meglátták, hogy össze akarnak csapni velük, ők maguk is előrontanak a táborból Bdnffy Boldizsár vitéz férfiú vezetésével, nehogy azt higgyék, hogy szégyentelen félelmükben nem akarnak harcba bocsátkozni. Igen elkeseredett csata vette kezdetét. Véletlenül megpillantotta Bdnffy Nd- dasdyt, aki hanggal és kezével övéit bíztatta; s azon nyomban párviadalra hívja ki. Cseppet sem késlekedett Nádasdy sem, élővágtatott, majd mindkettő a másik pajzsába törte a lándzsáját, bajtársaik nagy tetszése mellett, — mígnem az o'daérkező német lovasok véget vetettek a harcnak. Ezek a táborukba, azok a városba vonultak vissza. Eközben a várost, mint mondottuk, három irányból támadták, s a falak azon a részén, ahol Logod falu felé megy az út, kétszáz lépés hosszan már ledőlt a fal az állandó ágyúlövések miatt, mikor Roggendorff kiadja a parancsot a rohamra. Odasietnek tehát a németek, s amennyire csak e- rejükből telik, gyorsan s nagy erőfeszítéssel fölmásznak a romokra. Akkora volt azonban a magyarok hadi virtusa, hogy újra meg újra megzavarták, majd végül nagy pusztítással visszaverték (p.) őket. Ezután a Roggendorff csapatai távoltartották magukat a falaktól, — megelégedtek azzal, hogy a távolról belőtt tüzekkel s golyókkal fárasszák az ostromlottakat. Közben mindkét felől minden kezdett szoros lenni. A németeket ugyanis a hideg és szokatlanul kiadós esőzés, a szinte járhatatlan sár s a többi, késő ősszel szokásos kényelmetlenség elgyöngítette, — ugyanakkor az éhség olyannyira elgyötörte az ostromlottakat, hogy már lóhúst kezdtek enni. Szaniszló fehérvári prépost azonban gondoskodott arról, hogy JÁNOS király semmiben ne lásson hiányt. ZER- MEGH volt a segítségére, akinél ezt olvashatod az ostromlottak éhezéséről s az ő urának előrelátó gondoskodásáról: „Már csaknem minden élelem elfogyott, különösen a városban, s az ostromlottak lóhússal táplálkoztak. A lovak azonban, mivel egyáltalán nem jutottak takarmányhoz, a város utcáin szerte kószáltak, s szinte támolyogni is alig-alig tudtak, végül éhen pusztultak. Mindezt saját szememmel láttam. Uram ugyanis egy másik szolgámmal együtt a királyhoz küldött. Különféle élelmiszereket vittünk néki egy lóval, melyet megraktunk fácánokkal, fenyőrigókkal, foglyokkal, gesztenyével, finom kenyerekkel s halakkal is, ti. hosszában felvágott, sózott és füstön szárított pontyokkal. Isten segedelmével mindezzel épségben eljutottunk a királyhoz, aki megjutalmazott, mindegyikünknek tíz aranypénzt s egy-egy bíborszövetből készült ruhát adott. így miután a király elbocsátott minket, ismét jó szerencsével tértünk vissza a mi urunkhoz.” Szorult helyzetében JÁNOS gyakori követküldéssel szakadatlanul kérlelte Jahogli Mehmedet, Szendrő és Nándorfehérvár parancsnokát, igyekezzék hadseregével együtt, hogy felszabadítsa. Gritti török nyelvű leveleivel — törökül ugyanis igen jól tudott — ugyanezt tette. A kérésekbe fenyegetést is beleszőtt, ti. arra az esetre, ha Szolimán védencét nem sietne kimenteni veszedelmes helyzetéből. Ugyanilyen tartalmú levél ment Bánffy Jánoshoz is, akit nemrég nádornak nevezett ki. Mehmed tehát nem p.) így ír az idézett helyen ZERMEGH és őt követve ISTVÁNFFY az ostrom történetében (XI.könyv, llO.l.skk.). 104
