Bél Mátyás: Buda város leírása 1. A kezdetektől Mohácsig (Budapest, 1987)
Új-Buda
PEST-PILIS—SOLT VÁRMEGYE, SPECIÁLIS RÉSZ, III. TAGOZAT, fogjuk felütni és állandóan itt tartani.” Magyarországon, — de hol? Nyilván éppen Budán, mert itt hagyta jóvá ezeket a határozatokat is. Halála után ezt a Budán kijelölt székhelyet a lengyel ULÁSZLÓ foglalta el, akit ugyanabban az évben választottak meg helyébe a különböző rendi frakciók, ö pedig az előkelők kérésére behívatva, lengyel katonák és előkelők válogatott csapatával Magyarországra jött. Szakadatlan menetben Budának tartott, hogy az ő jövetele előtt ne tudja elfoglalni a várost Cilei Frigyes gróf, aki azt az özvegy Erzsébetnek igyekezett megszerezni. Akkoriban Hédervári Lőrinc volt a nádor s ezzel a király helyettese. Mihelyt észrevette, hogy közeledik az új király, elébefutott, és önként kitárta előtte a várat, s bevezette a királyi székhelybe. Ismeretes a lengyel Ulászlónak Erzsébettel való kölcsönös vetélkedése, aki közben az Utószülött Lászlót a világra hozta, — így aztán ezt az esetet nem szükséges itt fölidézni. Inkább fejtsük ki a budaiakat ért bajokat és ezeknek eredetét. Mikor ULÁSZLÓ bejött Budára, a nádor gyűlést hirdet meg a városba. ,,Hamarosan összesereglettek”, olvashatjuk BONFININÁL (n.), „a főnemesek, a főpapok, a városok követei és az egész nemesség, s ráadásul a nép hatalmas tömege. Úgy tűnt, hogy ők mindannyian módfelett örülnek az új király uralmának. Az ellenséges párt néhány vezetője menlevél oltalma alatt ösz- szesereglik a meghirdetett gyűlésre. Elsősorban Dénes esztergomi érsek, bíboros, a kor igen jelentős személyisége és Garai László, a visegrádi vár parancsnoka, őket követte a főnemességnek és a nemességnek nem elhanyagolható része. Közülük a másik különösen szerette a kisfiút, mivel ő keresztelte meg a szent keresztsedben. Emez pedig kipróbált hűsége miatt nem érdemtelenül nyerte el a kincstár és az igen jól megerősített vár kapitányságát. Mikor megérkeztek Budára, nagy várakozással, a többi főpappal s főnemessel együtt bementek a királyi várba. Mikor a tanácskozás végeztével más honatyákkal együtt el akartak távozni, elzárták előlük a kijáratot, és addig nem kaptak engedélyt a távozásra, míg föl nem esküdtek az új király kezébe örök szolgálatra, és László Visegrádot és a kincstárat át nem adta.” Ezután következett a koronázás, de szerencsétlenül, mivel az Erzsébet által elrejtett igazi koronát nem tudták használni a szent szertartás során. Ez a dolog hamarosan veszélyt hozott mind Budára mind pedig Ulászlóra. Komárom kapitánya, Széchy Tamás, Dénes esztergomi érsek testvére (o.) volt a gyermek László legkitartóbb párthíve. Ö, hogy a zsenge korú király iránti hűségét bizonyítsa, haddal indul a lengyel megszállta Buda ellen. Földúlja Esztergom sa város között elterülő vidéket, megtámadja Óbuda külvárosát, a hévizeknél, melyet a magyarok manapság is Felhévíznek neveznek. A házakra tűzcsóvát hajít, azokat, akik szembe mernek vele szegülni, megöli és már Új-Budát is végveszéllyel fenyegeti. A király föntről a várból nézi a tűzvészt és szemléli a fosztogatást. Félti a várost, nehogy esetleg, lévén azon a részén a falak gyöngék voltak, megtámadja az ellenség. Attól félt különösen, hogy esetleg a városban összeesküvést szőnek s ezzel behozzák Tamást a városba. Tehát a városban és a várban A lengyel Ulászló Budára jön. Országgyűlést tartanak Budán. Széchy támadásai. n. ) Ui., 4231, 54. o. ) BONFINI, u.o. 425.1., 39. 97
