Bél Mátyás: Buda város leírása 1. A kezdetektől Mohácsig (Budapest, 1987)
Új-Buda
PEST—PILIS-SOLT VÁRMEGYE, SPECIÁLIS RÉSZ, III. TAGOZAT. az idegen plébánosokat az istentiszteletekre beengedték, vagy nékik a szentségeket kiszolgáltatták, azokat egyházi rendjük gyakorlásától függesztik föl. Akik pedig az ilyen módon felfüggesztett plébánosoknak a szentségeket ki merészelték szolgáltatni, kiátkozással sújtja. A XXXIV.: azoknak, akik az egyházi javakat kezelik, mindnek el kell számolniuk. A XXXV.: egy bizonyos összegen túl nem szabad sem kölcsönt adniuk, sem kölcsönt felvenniük. A XXXVI. : az egyházi javakat nem lehet elidegeníteni. A XXXVII. arról dönt, hogy az egyházakat új adók kivetésével nem szabad terhelni, és a régi adókat nem szabad növelni. A XXXVIII. elrendeli, hogy Magyarországon s Lengyelországban csak akkor lehet valakit főesperesnek fölszentelni, ha három éven át kánonjoggal foglalkozott. A zsinat előadja ennek indokát: mivel „mind a jog, mind az általános jogszokás alapján sok egyház fő- esperesének kiterjed arra a joghatósága, hogy házassági ügyeket s több más ügyet meghallgassanak, kivizsgáljanak és azokban döntsenek”. A XXXIX.: hogy a házassági ügyek komoly, becsületes és a jogban járatos férfiakra legyenek bízva. A XL. teljességgel semmisnek nyilvánítja azokat a tiltásokat, esküket, döntéseket vagy fenyítéseket, melyekkel néhány egyháznagy a maga világi vagy szerzetes alattvalóit megakadályozza abban, hogy az egyházakat vagy monostorokat látogató feljebbvalóik előtt föltárják a mondott egyházak vagy monostorok, személyek vagy dolgok ügyét. A XLI. megtiltja, hogy az egyházban profán rendeltetésű holmikat őrizzenek. A XLII. megparancsolja a plébánosoknak, hogy manuáléjuk s más egyházi könyvük legyen. A XLIII. és a XLIV. megtiltja, hogy a temetőkben vagy a templomokban táncoljanak vagy polgári ügyeket tárgyaljanak meg vagy hogy a laikusok virrasszanak. A XLV. elrendeli, hogy fosszák meg szolgálati bérüktől a kanonokai és a többi javadalmas klerikust, ha a saját egyházukban nem vesznek részt a kánoni hórákban, legalább a matutinumon, a misén és a vecsernyén. A XLVI. megtiltja, hogy azt a gyakorlatot, miszerint a magyar főesperesek egy márka ezüstöt követeltek, mielőtt a meggyilkoltakat vagy megmérgezetteket eltemették volna, kiterjesztették olyanokra is, akik véletlen balesettel haltak meg, de meggyóntak, vagy halálukban a bűnbánat nyilvánvaló jeleit mutatták. A XLVII. megtiltja, hogy a paráználkodók az egyházba belépjenek. A XL VIII. minden kereszténynek megtiltja, hogy házát vagy birtokait kurváknak, paráználkodóknak vagy fajtalankodóknak vagy más rossz hírű személyeknek adják bérbe vagy el, vagy hogy azoknak adományozzák; máskülönben tiltsák meg nekik, hogy az egyházba belépjenek. A XLIX. megtiltja, hogy a meghalt püspökök s más alacsonyabb rangú egyháznagyok vagy a püspök nélküli egyházak javait laikusok — kegyuraságuk címén vagy bármilyen más ürüggyel - elfoglalják; mindaddig legyenek kiátkozva, míg az elfoglalt vagy eltulajdonított dolgokat visszaszolgáltatják. Az L. ugyanilyen büntetés terhe mellett megtiltja az egyházi javak elidegenítését. Az'LI. megtiltja, hogy a világi vagy egyházi kegyurak kegyuraságukat, mellyel bizonyos egyházakban vagy monostorokban élnek, más egyházaknak vagy monostoroknak adják, ha csak nem azon püspökök vagy egyháznagyok engedélyével s beleegyezésével, akiknek az egyházmegyéjében vagy joghatósága alatt vannak az illető egyházak vagy monostorok. Az LII. és Lili. kiközösítéssel sújtja az egyházak, monostorok, egyházi javak elfoglalóit. Az LIV. egy évre fölfüggeszti joghatóságuktól azokat az egyházi bírákat, akik részrehajlással vagy vesztegetés hatása alatt ítélkeztek. Az LV. megfosztja a kiátkozottakat attól, hogy pert indítsanak, valakit védjenek vagy esküt tegyenek. A LVI. elrendeli, 73
