Bél Mátyás: Buda város leírása 1. A kezdetektől Mohácsig (Budapest, 1987)
Óbuda
PEST—PILIS—SOLT VÁRMEGYE, SPECIÁLIS RÉSZ, III. TAGOZAT. Sok mást is össze lehetett volna gyűjteni a nemes, és nagy művészettel csiszolt kőbe vésett feliratokból, ha lett volna időnk s kedvünk arra, hogy mind leíijuk. Lesz mit kutatniuk még a tudós és a régiség iránt érdeklődő utazóknak. Láttunk egy nőszobrot is, melynek a feje hiányzik; testrészei igen arányosak, mesteri munka. Lábánál egy madáralak áll. Egyesek Isisnek értelmezik, akit itt tiszteltek. XV. § Ma jelentéktelen városka, és semmi nem utal hajdani hírére és ékességére, csak a neve: magyarul Óbuda. Érvényes lehetne, bármilyen is az a névmagyarázat, melyet LAZIUS (p.) is fölvet — azt próbálja a névből kicsiholni, hogy a fájdalom érzésének a kifejezője, azaz Óbuda (q.) „Ah! Oh, Buda!” lenne —: „A germánok, gótok és herulok”, írja, „akiket Pannóniában Attila leigázott, Buda elvesztését siratva azt szokták maguk között mondani: „Oh, Ben!” azaz „Ó, Buda (vagy Beda, vagy Ble- da)!” Bizony, van miért sajnálni ezt a helységet, mely arról a méltóságról, hogy Magyarország városainak feje volt, a szolgaságba csúszott le. Érvényes lehet a vers: Ó, te dicső, régi ház! Mily méltatlan ural tégedet is! Azon túl ugyanis, hogy a tatároknak IV. BÉLA alatt történt betörése után a török barbárság más Szolimán idejében megfosztotta minden ékességétől a várost, így eme önkényuralom idején, mely több, mint másfél évszázadon át rabságban tartotta Magyarországot, úgy legyengült a város, hogy az előbb bemutatott romokon kívül szinte semmi nem maradt belőle. S Uj-Buda meg-megismétlődő ostroma során az is szükségszerűen elpusztult, amit a barbárok dühe meghagyott. Elmondjuk majd e város sorsának leírásakor. Mivel már régebben is kezdett jelentőségéből veszíteni, s külvárosnak tartották, mert a királyi székhely átkerült Új-Budára, a törökök teljesen elhanyagolták, akár mert nem voltak erődítményei, akár mert elég volt nekik, ha Új-Buda gyönyörűségeit élvezhették. A hosszantartó ostrommunkálatok miatt a török elűzése után üres pusztasággá vált, s csak igen lassan kezdték újjáépíteni. A város, vagyis inkább a város romja NAGY LIPÓT jóindulatából a Zichy-családé lett, ma is az ő birtokuk. Ma már mindenféle népség lakja: németek, magyarok, szlovákok, rácok. Alacsony házait többnyire Sicambria romjaiból építették. A házakat ritkán fedi cserép vagy zsindely, legtöbbször csak nád és szalma. A város szélesen elterül, közepén templom emelkedik, de semmiképpen nem lehet összehasonlítani a régi templomokkal, akár nagyságát, akár a többi tartozékát nézzük. Egy vagy két utca p. ) I.h.,B. q. ) Barátaim megpróbáltak meggyőzni, hogy a Zichy-család levéltárában olyan oklevelek is vannak, melyeket Új-Buda kezdete előtt adtak ki, és amelyekben Óbuda neve olvasható. Ezt a kérdést most nyitva hagyjuk. Isis szobra. A mezőváros jelenlegi állapota. A tatárok és a törökök feldúlják. A mieink is többször elpusztítják. Nagy Lipót adományaképpen a Zichy-család birtoka lett. Lakosai. 53
