Bél Mátyás: Buda város leírása 1. A kezdetektől Mohácsig (Budapest, 1987)
Új-Buda
I. RÉSZ. BUDA VAROS TÖRTÉNETE. I. IDŐSZAK. tartsa meg Felségteket ellensége és a mi ellenségünk romlására. Kelt Budán, 1516. április 10-én, királyságaink: magyarországi és csehországi uralkodásának kilencedik évében.” íme, ez LAJOS ama levele, mely, oh jaj, mint látható, igazán megjövendölte a szerencsétlenséget. XXXIII. § A gyermek Lajos. Milyen volt az ő idejében Buda képe? Mihelyt a gyermek LAJOS a melléje rendelt gyámjaival az ország kormányrúd- jához ült, az előkelők a Magyarországszerte az egész sokaság erkölcsei teljesen elgonoszkodtak. Budából komédiások színháza és a paráznák menedékhelye lett. Most idéznünk kell, hogyan íija le OLÁH (s.) saját kora Buda városának és a várának állapotát, hogy nyilvánvaló legyen az utókor előtt: BUDA mind fekvése, mind pedig a művészi és szokatlan bőségben lévő igen drága dolgok révén szerzett ékességében milyen nagyszerű volt. Nagyon helyesen dicséri fekvése miatt a költő, mikor azt Velencével s Firenzével veti egybe. Síkja Firenzének, Buda darabja, velencei vízár . . . Ugyanis, ahogy Velencében a tenger, (bámulatos tömegével erre épült ugyanis a város), Firenzében a kellemes és ráadásul termékeny síkság váltja ki az ember csodálatát s tetszését, ugyanezt jelenti BUDÁNAK hegyen való fekvése, mely szélesen elterülő síkságokra néz. Ám hallgassuk meg OLÁHOT: „BUDA Magyarország királyainak királyi székhelye, teljes egészében egy elég magasra kiemelkedő sziklára építették, és északról dél felé húzódva déli homlokzatán fellegvár áll, melyet nem nagy távolság választ el a várostól, remekül fel van szerelve mindenfajta erődítéssel, hozzá figyelemre méltó épületektől, művészi boltozatoktól, arany és színesre festett mennyezetes termektől elbűvölően ragyogó.” Majd miután leírta a könyvtárat: „Kelet felé BUDA a város tövét mosó Dunára tekint, annak túlsó oldalán pedig Pest mezőváros vidékének távolba vesző síkságára, mely minden irányban háromnál is több hazai mérföldre terjed. Ennek a síkságnak kezdetét, amely csaknem a városfalakba kapaszkodik, Rákosnak hívják, ez a mező van kijelölve ősi szokás szerint honfitársaink országgyűlésére, Magyarország királyainak és nádorainak választására. Ugyanis a mi szokásunk szerint mindkettőjüket itt választják, és más közgyűléseinket is itt tartjuk. Délről egy igen-igen magas és meredek szírt mered vele szembe, melyet azért szenteltek Szent Gellértnek, mert innen taszították le bizonyos magyarok, kordéra kötve, a mélységbe. ” Ennyit ír a város fekvéséről. Majd így folytatja: „Ennek lábánál a Duna partjától mintegy húsz lépésnyi távolságban hévizek buzognak föl; a testi betegségben, különösen a keléses és gennyes fertőzésben szenvedők számára nagyon jók. Vannak másfajták is, ezeket Király-fürdőnek nevezik a benne levő királyi fürdő miatt, ezekben akár úszhatsz is. Nyugat felé láthatók a falak alatti síkságon a király és mások szép díszkertjei. Feljebb, húsz lépésnyi távolságban szőlőskertek vannak a hegyekre telepítve, gyönyörködtető látvány.” És ezek az alkalmatosságok a várossal szomszédosak voltak. S.J ADPARATUSUNKBAN, I.decas, I. monumentum, 8.1.9. [Hungária 1536, az 5.fejezetből. Ford. Németh Béla.] 174
