Bél Mátyás: Buda város leírása 1. A kezdetektől Mohácsig (Budapest, 1987)
Új-Buda
I. RÉSZ. BUDA VÁROS TÖRTÉNETE. I. IDŐSZAK. Házassági szerződés a császárral. A király halála. Lajosnak Zsigmond lengyel királyhoz erről írott fájdalmas levele. nagy s hosszantartó gondoskodással alig tudta elérni, hogy a város, egyszersmind az ország bajait orvosolják, míg aztán a parasztháború, melyet Pestnél meséltünk el, a királyt s Budát is veszélybe juttatta. Az ezután következő szerződés, melyet Miksával szerencsésen kötött meg, a király hanyatló tekintélyét helyre látszott állítani. Ezt azonban nem tudta sokáig élvezni, mivel Budára visszatérve, 1516. márc. 13-án, 60 éves korában elhunyt. S hogy milyen volt, milyen válságos, veszedelmekkel teli helyzetbe került bele, s milyen nehézségek közt kezdte meg uralkodását a gyermek LAJOS, sehonnan nem ismerhetjük meg jobban, mint abból a gyászos hangú leveléből, melyben nagybátyjának, ZSIGMOND lengyel királynak hírüladja atyja halálát. A levél fájdalommal telten, de választékos stílusban íródott, s nem tehettük meg, hogy e kor történetének illusztrálására ne iktassuk ide, mint egy különös emléket - bár kissé terjedelmes —, nehogy teljesen kiessenek az emlékezetből. Ilyesformán hangzik: „Nem kételkedünk abban, hogy Fel- ségtek levelünk megérkezése előtt értesült a néhai felséges Ulászló úr, nékünk jó emlékezetű kedves szülőatyánk elhunytáról mind más személyektől, mind pedig a Felségtek által csak nemrég felséges atyánkhoz küldött követtől, aki őt elhunyta- kor látta és a temetési szertartáson is részt vett egészen a sírhoz való kikísérésig, őszintén bevalljuk, hogy mindenki más előtt nekünk kellett volna ezt megtenni, s meg is tettük volna, ha a késlekedésre országunk igen súlyos ügyei nem adnak okot. Ha Felségtek, mint ahogy ezt hisszük is, ezt az okot mérlegeim fogja, minden bizonnyal helyt ad jogos mentegetőzésünknek. Végvidékeinket, különösképpen Jajcát igen súlyos veszedelem fenyegette, mégpedig olyan, amilyen még soha. Néhány nappal ezelőtt ugyanis az élelmet, amit oda szállítottak, az ellenség elfogta, akik pedig szállították, azokat részben foglyul ejtették, részben levágták, s nem maradt remény Jajca megtartására, hacsak nem igen gyorsan az egyébként szokottnál nagyobb csapattal új élelmet és újabb őrséget juttatunk be. Ennek érdekében felséges atyánk kevéssel a halála előtt magához rendelte az országnagyo- kat, hogy e veszély elhárításáról tanácskozzák vélük. S noha az ügyet gondosan elkezdték tárgyalni, ám annak lezárása előtt felséges atyánk bevégezte életét, ránk hagyva e bajos ügy gondját. S bár ezt a dolgot Isten segítségével, nemkülönben a mellettünk álló tanácsos uraink tanácsával s támogatásával úgy végeztük, hogy a nagy fáradság s gond árán összeszedett őrség és élelem már úton van, még mindig hevesen féltenünk kell Jajcánkat, - részben s elsősorban az éhezés miatt, melyben gyötrődnek, akik a várat tartják, ha ugyan még tartják, hiszen nem tudtunk eléggé megbizonyosodni arról, hogy a mi, vagy az az ellenség birtokában van-e Jajca, — másrészt azért is, mert tudjuk, hogy ez az erősítés és az élelem nem juttatható be összecsapás nélkül, aminek kimenetele pedig kétséges. Míg ugyanis mondott tanácsos urainkkal nagy gonddal fáradoztunk ennek a dolognak az előkészítésén, 166
