Bél Mátyás: Buda város leírása 1. A kezdetektől Mohácsig (Budapest, 1987)
Új-Buda
PEST—PILIS—SOLT VÁRMEGYE, SPECIÁLIS RÉSZ, III. TAGOZAT. ez aztán hirtelen egy-kettőt elkapott, s a többiek szeme láttára fölkoncolt, a többit pedig mind megzabolázta a fejük felett lebegő büntetés félelmével. A király azonban nem mert a néppel szemben tovább menni, nehogy még inkább a főpapok ellen hangolja, (akiket általánosan az adók értelmi szerzőinek tartottak), s a lázadás után még véresebb lázadást támasszon. Ennyire hajlamos volt a budai köznép a zavargásra, — amit annál is inkább furcsállni kell, mivelhogy a király, az előkelők és a főpapok szeme láttára történt. Ekkortájt már kezdték megvetni a királyt, hiszen maguk a főnemesek szították ellene a gyűlöletet. A főpapoknak pedig annál kevesebb volt a tekintélye a köznép előtt, minél inkább nyilvánvaló lett, hogy nem annyira szent szolgálattal, mint inkább azzal foglalkoznak, hogy megtollasodjanak. Egy szóval, Magyarország ügyei az összeomlás felé kezdtek tartani, - valamiképpen ezt érzékelték jó előre ezek a szenvedélyes megmozdulások is. XXX. § Az 1498. esztendő nyűgödalmasabb időt hozott, és ZSIGMOND lengyel király vendégeskedésével Budát is ékesebbé tette. „Ezen ügyek közepette”, úja ISTVÁNFFY (p.), ,,Zsigmond, Ulászló édestestvére, akinek Gtogówot és Opavát adta ugyanolyan feltételekkel, mint ahogy azelőtt Albert birtokában voltak, Budára jött, s itt királyi fivérével együtt néhány hónapon át sülve-főve együtt volt, s megkapta a két Szilézia és Lausitz kormányzását, melyeket egészen addig az időig, míg a lengyel királyságot megszerezte, igazságosan kormányzott s megvédett”. Nagyon sajnáljuk, hogy ZSIGMONDNAK fivérénél való időzéséről az írók puszta említésen kívül semmit nem közölnek. Azt hisszük ugyanis, hogy azokat a hónapokat a királyok szórakozásokkal s fejedelmi lakomákkal töltötték el. Egészen 1501-ig semmi említésre méltó nem történt Budán. Akkor viszont ULÁSZLÓ, aki akkor közel ötven éves volt, feleségül vette a királyi vérből származó aquitániai ANNÁT. A hajdani salasszuszok és az allobroxok földjén át utazott Velencébe, ahol Lorettái Péter dozse a velencei tanáccsal együtt fényes és nagyszerű fogadásban részesítette, és királyi menyasszonyhoz méltó ajándékokkal tisztelte meg. Végül (ugyanazt) az utat megtéve Budára visszatért. Az esküvőt királyhoz illő, ünnepi fényűzéssel tartották meg, erről azonban sehol nem emlékeznek meg az írók, kivéve ISTVÁNFFY megjegyzését. A házasság sikeres voltát az jelezte, hogy nem egészen egy év múltán a királyné leánygyermeket hozott a világra, akinek szintén az Anna nevet adták. Végülis az I. FERDINÁNDDAL kötött házassága, II. LAJOSNAK Mohácsnál történt eleste után, biztosította Magyar- országnak a folyamatosságot. Alig töltött öt évet ebben a házasságban ULÁSZLÓ, mikor ANNA fiát, Lajost világra hozva. Budán belehalt a szülési fájdalmakba. Megemlékezik erről az esetről ISTVÁNFFY (q.):,.Mikor elérkezett a szülés napja, a királyné fiút szült az apja igen nagy örömére. Rokona, Lajos francia király iránti tisztelettel, s annak az emlékére Lajosnak nevezték el. Zsigmond lengyel király Budára látogat. Ulászló esküvőjét aquitániai Annával Budán tartja. A királyné halála. p. ) IH.könyv. 45.1.,18. q. ) IV.könyv, 53.1.,14. 161
