Bél Mátyás: Buda város leírása 1. A kezdetektől Mohácsig (Budapest, 1987)
Új-Buda
I. RÉSZ. BUDA VÁROS TÖRTÉNETE. 1. IDŐSZAK. övéi gyűlölködését s fiának, Lajosnak szerencsétlen sorsát erre a bűnre vezetik vissza, hogy visszautasította Beatrixot. Ebből következőleg sokan úgy vélekedtek, hogy bárcsak gyermektelenül halt volna meg ULÁSZLÓ, még ha apa is lett, — mivel fia, LAJOS a saját és az övéi hibájából teljességgel romlásba döntötte Magyar- országot. Mi boldognak tarthatjuk, hogy ANNÁT maga után hagyta, hiszen az ő házasságának köszönheti Magyarország az üdvét. Egyébként nagyon helytelenül írja OVIDIUS fo.): Iuppiter esküszegő szeretőkre mosolyogva tekint le, S deli szelek szárnyán küldi tovább szavukat. Esküdt ő maga is hamisan lunónak a Styxre, S nem veszi rossz néven, hogyha ma más tesz ilyet. XXIX. § A budaiak kegyet lenkedése a zsidók ellen. Súlyos büntetések árán csillapodik le.-Alig hogy szétoszlott a most említett országgyűlés, mikor egy újabb zavargás dúlta föl a budaiak békéjét és egymás ellen ingerelte a tanácsbélieket és a köznépet, akik régtől fogva vetélkedtek egymással. Keresztény legények történetesen zavargást keltettek a zsidók utcájában; illetlen szemérmetlenséggel ajtajaik előtt lármáztak és ablaküvegeiket meggondolatlanul betördösték. Mikor a zsidók erejükhöz képest megpróbálták őket eltávolítani, a csőcselék roppant nagy számban sereglett össze és támadt rájuk, — leginkább azok, akik szegénységük miatt a zsákmány s rablás reményében bármilyen gaztettre kaphatók. Mikor ezt a csődületet az egri püspöknek a házból kirohanó emberei valamimódon megpróbálták lecsillapítani, csak fokozták azt, s még jobban fölizgatták a népet, mert általános volt a vélemény, hogy az egri püspök az értelmi szerzője az adó kirovásának, s mert az előző évben emberei, akiket azért küldött, hogy a zsidókat megvédelmezzék a bántalmazásoktól, három keresztény fiatalembert megöltek. A zűrzavar egészen az éjszakáig elhúzódott, míg végül néhány főrangú közbelépésére lecsillapodott, s ez véget vetett a rablásnak. Másnap virradatkor azonban sokan, részint az előző napi nem túl szerencsés összecsapás miatti dühükben, részint a most biztosabb zsákmány reményétől csábítva, újra támadást intéztek a zsidó házak ellen; a tömeg óráról-órára növekedett, s a zsidók ajtajait, kapuit betörve benyomultak házaikba, széthordták holmijukat, a zálogtárgyakat elvitték, s rávetették magukat az arany- és ezüst edényekre, aranyszövésű selyemruhákra. Mások távolabb helyezkedtek el a házaktól, s mintegy állást alakítva ki, a zsákmánnyal távozó embereket megtámadták (lévén hogy ezt biztonságosabbnak gondolták), s ez a város különböző részein újabb zavargásokat szított. S hogy a fölfordulás még nagyobb legyen, az előkelők emberei, akik a király és uraik parancsára a zendülés elfojtására rohantak elő, ugyanúgy nekiláttak a házak kifosztásához, és csak annál hevesebben folytatták a dúlást, azzal ürüggyel, hogy éppen azt fékezik meg. Ezért az egész városon uralkodó rémületben és a szinte már általános veszedelem közepette a király úgy vélte, hogy a legvégső orvossághoz kell fordulnia, és leküldte a palotaőrség kapitányát a testőrcsapattal. o.) A szerelem művészete, Lkönyv, 633.sortól. [Ford. Gáspár Endre.] 158
