Bél Mátyás: Buda város leírása 1. A kezdetektől Mohácsig (Budapest, 1987)
Új-Buda
PEST—PILIS—SOLT VÁRMEGYE, SPECIÁLIS RÉSZ, III. TAGOZAT. MÁTYÁSNAK, Magyarország királyának özvegyét, akivel, mint ő maga állítja, szóban törvényesen házasságot kötöttél s testi érintkezéssel konszummáltad is, vedd feleségül.” Stb. Hiába volt azonban a pápának ez az igazságos figyelmeztetése (g.). S most téljünk vissza a városhoz, melyet Beatrix említése miatt kisideig odahagytunk. XXVII. § Most már boldog lehetett volna Buda, ha nem egy tunya királyt fogadott volna a kebelébe. ULÁSZLÓ ugyanis, miután az ország kül- és belügyeit elrendezte, szinte már vétkes módon békességre és nyugalomra adta a fejét; ahogy a népet magát kis- híján harciatlanná tette, úgy Budát is, mely minap még mintegy Mars temploma volt, mindenféle érzéki gyönyörűségek műhelyévé változtatta. Nem mintha ő maga ezekbe belemerült volna — hiszen nagyon is törekedett a szigorú erkölcsre - hanem mert túlzottan elnéző, engedékeny magatartása restségbe züllesztette a magyarokat. S ennek az lett az eredménye, hogy ráérő idejüket, melyet a király- lyal együtt puhány módon töltöttek / vertek el, ki-ki a maga jelleme szerint vetélkedésre, nyílt ellenségeskedésre, mások rablásra és erőszakoskodásra, ismét mások ivásra, fényűzésre és evésre használták. így ez az igen bátor nép egyetlen király henyesége miatt majdhogy nem elfelejtette hajdani hadi erényeit. Most is igazolódott a mondás: Lágy húsban nőnek a férgek, vagyis azok a szörnyűséges vétkek, melyek az államot teljesen fölemésztik. Egyébként ULÁSZLÓ szívesen székelt Budán, s nem is távozott el innen, csak pihenésre vagy a dögvésztől való félelmében. Első alkalommal a fivérével, Alberttal Lőcsén tartott megbeszélés szólította el innen a királyt. A király Budáról Erdélyen s Magyarország déli vidékein át vette útját Lőcse felé (h.). Budán Zsigmond pécsi és István szerémi püspököt hagyta Balázs várnaggyal együtt, hogy távollétében igazgassák az ország fővárosát. Ez az év a király utazgatásával telt el, a háború miatt, melyet az akkoriban lázadó Újlaki Lőrinc herceg ellen, DrágffyBertold vezetésével kellett viselnie. Miután szándéka szerint mindent elintézett s legyőzte Lőrincet, Bátán, Szekszárdon s Fehérváron keresztül április első napjaiban visszatér ULÁSZLÓ Budára és itt találja a törökök követeit, akik tízéves fegyverszünetet kértek. Míg a király távol volt a várostól s leginkább Bácsban tartózkodott, egy teljességgel szokatlan a Budánkra nézve sokat sejtető csodajel tűnt föl égen. BONFINI (i.) írja: „Ezekben a napokban csodajel tűnt föl az égen, amiről szemtanúktól hallottunk, és semmiképpen nem akarjuk elhallgatni. Miklós, Zsigmond kincstartó embere, Budáról a királyhoz s gazdájához igyekezett, mikor egy faluban, melynek neve Solita (olvasd: Solt) a levegőben nagy fényt látott, s hatalmas robajt hallott. Ulászló tunyasága Budára nézve káros. Szívesen tartotta itt a székhelyét. A Budát megtisztelő csodajel. g. ) Olvasd BONFINIT, V.decas, II. könyv vége, 702J. és 10. könyv 711J.,43:ISTVÁNFFYT, II. könyv,23. és 24.1., és OLkönyv, 44J.,1: LUDOVICUS TUBERO-T, V.könyv, 122J. h. ) BONFINI, i.h. IO.könyv, 7131, 22: ISTVÁNFFY, IO.könyv, 33.1., 33. Ez az esemény 1493-ban történt. i. ) V.decas, V.könyv, 723.1., 10. 153
