Bél Mátyás: Buda város leírása 1. A kezdetektől Mohácsig (Budapest, 1987)
Új-Buda
PEST—PILIS—SOLT VÁRMEGYE, SPECIÁLIS RÉSZ, III. TAGOZAT. „Otthonában nem voltak gyöngyös serlegek, sem aranyedények vagy illatszertartók. Termeit nem borította kárpit. Házi készlet semmi, vagy ha volt is, az is csín nélküli, közönséges. Négyszögletű asztalon a térítők piszkosak. Csak lovaira, fegyvereire volt gondja, aranyat, drágakövet és ezüstöt csak ezeken szokott viselni. Hajára gondot fordított; gyöngyökkel kirakott koszorút hordott, pazar ruhát, különbet a római díszköntösöknél; egyéb külsőséggel keveset törődött. A megérkező királyné az étkezésben és az egész életmódban kifinomult szokásokat honosított meg. Megvetette az alacsony házakat, nagyszerű lakomákat rendezett, az ebédlőket és a hálószobákat fényesen berendeztette, visszatartotta a királyt a közvetlenségtől, állandó ajtónállókat állíttatott, megszüntette a könnyű bejutást, a királyi felséget rávette, hogy méltóságára többet adjon, s arra bírta, hogy csak megállapított időben tartson kihallgatást, szolgáltasson igazságot. A szittya szokások közé itáliaiakat hozott be, megkedveltette az itáliai étkezést. Nagy költséggel Itáliából kiváló mestereket hívatott, s meghonosított itt addig ismeretlen művészeteket,”[12 ] stb. A királyné által behozott divathoz tehát nem csak a király, hanem az egész Magyarország is rövidesen alkalmazkodott. Ezt az idegenszerű szokást gyűlölték és irigyelték is a magyarok, míg aztán lassanként megszokták s mintegy polgárjogot nyert. Buda bizonyosan ennek a fordulatnak köszönheti virágzását, mivel MÁTYÁS szinte új köntösbe öltöztette. Egyébként, azt is a történetírótól tudhatjuk meg (n.), hogy polgártársaink szokásai lassan szelídültek meg. „A magyarok” ugyanis „érzéketlenek” lévén a finomabb műveltség és élvezetek iránt, mindezt rossz néven vették a királytól. Elítélték az esztelen költekezést. Naponta vádolták a királyi felséget, hogy hiábavalóságokra költi a pénzt, s a hasznosabb célra rendelt adókat haszontalanságokra szólja. Eltér a régi királyok takarékosságától, józanságától. Elhagyja az ősi szigorú erkölcsöket, megszünteti a régi szokásokat s éppenséggel az itáliai, sőt katalán élvezetekre és elpuhult erkölcsökre tér át. Zúgolódnak, hogy felesége befolyása alatt áll, s hogy az idegenek nemcsak az aranyat hordják el, hanem elnézésből naponta pusztítják az egész országot. Sok egyebet is megszóltak s rosszra magyaráztak. De az isteni fejedelem, minden művészet meghonosítója és a tudósok pártfogója nyíltan elítéli a magyar szokásokat, bírálja és lenézi a műveletlen, paraszti szittya életet, mely emberhez nem méltó. Lassanként behozza a városias életformát, buzdítja a főembereket és a nemeseket, a finomabb életmódra ösztönzi őket, hogy anyagi erejükhöz mérten pompás házakat emeljenek, polgáriasultabban éljenek, s nyájasan bánjanak az idegenekkel, akiket addig hihetetlen módon gyűlöltek. Minderre pedig a maga jó példájával vonzotta őket.” Ilyen nagy szó volt az, hogy magyarjaink hozzászokjanak az idegen, előkelő divathoz. S bizony teljességgel káros is volt az egész Magyarországra MÁTYÁSNAK ez az elpuhultsága, mivel ő maga is restebb lett, s a népet, mely nem az idegen élvezetekben nőtt fel, a közjóval szemben nemtörődömmé tette. Hogyan gyarapodott Buda. A magyarok zúgolódása a király által átvett idegen szokások miatt. Hunyadi fenn- költ lelke. Azok a bajok, melyeket az külföldi eredetű élvezetek hoztak magukkal. tl2l[Ford.Geréb László.] n.) Lásd: BONFINI, IV. decas, VII. könyv, 631L, 22. [Ford. Geréb László.] 129
