Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)
Faragó Tamás: Katasztrófa és társadalom. Az 1838. évi árvíz történetének vázlata
57. Bierbauer Virgil 1932. 83. vö. Asztalos Miklós 1938. 129., 1938. évi emlékkiállítás 13. Igen szemléletesen írja le a pezsgő építkezési láz vonzó hatását a vidéki építőmunkásokra Kováts István szegedi származású kőműves emlékirataiban /Kováts István 1981. 98-101./ 58. Társalkodó 1838. június 9. 177. vö. Pesti királyi biztosság 1840. évi jelentésével. 59. Nemzeti Újság 1845. április 6. /39. évfolyam 54. szám/ 215. 60. 1838 áprilisában a külvárosok lakói hivatalosan is mentességet kaptak az építési szabályrendelet szigorú szabályai alól ti. engedélyezték számukra, hogy a nem teherhordó falakat ideiglenesen megépíthessék vályogból, ha ígéretet tesznek arra, hogy azt később kicserélik. /Bierbauer Virgil 1938. 269-270./ Erre a cserére azonban az esetek többségében aligha kerülhetett sor, sőt, feltételezhetően tiszta vályogépítkezések is bekövetkeztek. Erre utal az az adat, hogy a Ferencváros házainak majd 16 százaléka vályogfalú volt még az 1890-es népszámlálás idején is. Biztos, hogy ezek részben az árvíz után épültek illetve állíttattak helyre. /Kőrösy József-Thir- ring Gusztáv 1905. 33-35./ 61. F. C. Weidmann 1843. 39. és Hans Christian Andersen /Az 1842-es látogatásával kapcsolatos adatokat idézi Trencsényi-Waldapfel Imre 1937. 59./ 62. Az árvízzel foglalkozó feldolgozások egy része a károk helyreállításával kapcsolatban szintén túlzásokba esik. Pásztor Mihály szerint 10 év kellett a helyreállításhoz /1940. 139./, Lászlóffy Woldemár szerint pedig a katasztrófa a főváros fejlődését 50-60 évvel vetette vissza. /1938. 216./ Mint látható, a pesszimista vélekedéseket sem a gazdaságtörténeti adatok, sem - mint később látni fogjuk- a népességnövekedésre vonatkozó számok nem támasztják alá. 63. Érdemes megfigyelni a személyes jellegű források sajátos műfaji megoszlását /13. tábla/: míg a levél elsősorban a nemesi származásúakra jellemző, az újságírás kifejezetten "polgári műfaj". Bár kevés egyházi személy által készített forrást ismerünk, feltűnő, hogy ezek rendszerint igyekeznek kerülni a személyes megnyilatkozásokat /levél, visszaemlékezés, napló./ Az árvíz alatti helyzet illetve a katasztrófa során tanúsított magatartás elemzésére a forráscsoportból az alábbi műveket használtuk: a. / egyháziak: Albach József 1838., ;Szilasy János 1988. Takács Sándor 1895. b. / nemesek: Barabás Miklós 1944., Fáy András 1853., Lónyay Menyhért 1885., Szilágyi Pál 1937., Vörösmarty Mihály 1965., Majláth Béla 1889-1891., Széchenyi István 1978., Rubinyi Mózes 1938., 71
