Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)
Faragó Tamás: Katasztrófa és társadalom. Az 1838. évi árvíz történetének vázlata
JEGYZETEK 1. Jassik Menyhért 1838. 113. 2. Szilasy János naplójából illetőleg az egykorú lapokból tudjuk, hogy például az 1838. évi dunai árvíz után viharos gyorsasággal jelentek meg képek, röplapok, kiszínezett beszámolókitthon és külföldön /elsősorban a német nyelvterületen/ és nem is voltak mindig túlságosan olcsók. Kétséges, hogy mindegyikük jótékony célt szolgált. Az ideológiai "áru" eladásának kísérletére pedig talán elég, ha Gasparich Kiüt ferencrendi szerzetes kinyom tatott beszédének egy részletét idézzük. A vallási buzgóság fontosságát hangsúlyozó mondanivalójába ugyanis hitszónokunk az alábbiakat illesztette: az árvíz során "...a' Pesten lakó Nagyok szeretete egész erejével egyhíté az ínséget, ritkítani siete az egekig ható panaszokat. - Nincs is semmi kifogások, de nem is lehet a' szegényebbek gyakori kifakadásainak a' Nagyok ellen, mert ha a' szegények tehetetlensége magára hagyatott marad, több ezeren a' temetők' lakóival barátkoznának ma, - vagy ha - mint sokan okoskodnak - a' sorsok egyenesége az embereket egyformaságosítaná, váljon olly kedves lett e volna a' szeretet segedelme, váljon olly érzékeny és kegyes gyors készsége?" /Gasparich Kiüt 1838. 24./ 3. Nem áll módunkban itt terjedelmes áttekintést nyújtani a katasztrófák történetének kutatásáról. Az érdeklődők figyelmét azonban 'felhívnánk néhány műre. Módszertani és tartalmi szempontból fontosnak - és egyúttal a további irodalmi kalauzolásra is alkalmasnak tartjuk Alexander, John T. /1980/, Kahan, Arcadius /1979/ és Slack, Paul /1985/ járványtörténeti munkáit. Az éhínségek történetére vonatkozóan Id. Abel, Wilhelm 1974., Appleby, Andrew B. 1978., Post, John D. 1976., Rotberg, Robert J. - Rabb, Theodore K. 1983. Watkins, Susan Cotts - Menken, Jane 1985. műveit. Ma már történeti forrásként is használható Pitirim Sorokin monumentális munkája /1975/, mely több mint hatvan évvel ezelőtt íródott. 4. Rosen, Christine M. 1986., Gutman, Myron P. 1980. Ez utóbbit különösen azért tartjuk fontosnak, mert végre túllépett azon a hagyományos szemléletmódon, mely a háborúkat elsősorban had- és politikatörténeti /nagyritkán demográfiai/ témának tekintette és főként a formális szervezetekre, katonai-gazdasági erőforrásokra összpontosította figyelmét, nem a "civil" társadalomra. 65