Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)
Előszó
ELŐSZÓ Kötetünket alapvetően két elgondolás hívta életre. Egyrészt emlékezetbe kívántuk idézni Pest-Buda eddigi legnagyobb ismert természeti katasztrófáját, utólagosan tisztelegve egyúttal az áldozatok, valamint a kötelességüket - néha annál is többet - megtevők előtt, másrészt arra gondoltunk, hogy ez az egész helyi társadalmat megrázó, terjedelmes irodalommal rendelkező esemény módot nyújt a feltárt adatok újraelemzésére s a városi közösség eddig nem ismert jellegzetességeinek feltérképezésére. Vizsgálatunk kezdetén tartottunk attól, hogy nem lesz könnyű elődeink munkájához új építőköveket hozzáragasztani, most azonban, amikor eredményeinket útjára bocsátjuk inkább az az érzésünk, hogy több a kérdőjel, a megválaszolatlan kérdés az árvíz történetében, mint amikor kutatásába fogtunk. Terveztük, de nem valósulhatott meg a hatósági intézkedések részletes elemzése, a demográfiai-közegészségügyi helyzet alaposabb bemutatása illetve az ikonográfiái adattár létrehozása. A nyomtatott források és feldolgozások lapjain a vártnál sokkal több bizonytalanságba, ellentmondásba, hibába ütköztünk. "Szomorú tapasztalás, hogy mikor a kiáradt víz rég lefolyt, az iszap s porond visszamarad..." - bölcselkedik Eötvös József az árvíz után. A mondás egy kicsit a mi helyzetünkre is ráillik. Az árvíz 100 éves évfordulója kapcsán történt megemlékezések számos tétellel hizlalták meg bibliográfiánkat, de az események jól- rosszul történő leírásán s némi forrásközlésen túlmenő munkálatokat nem végeztek. A forrás-anyagok zavaros "iszapját" s a porondot a további vizsgálatok számára ránk hagyták, így sokkal több időt kellett már megoldottnak hitt kérdések újraelemzésével töltenünk. Ezek a munkálatok viszont, miközben végzőiknek gyakran gondot okoztak, egyúttal a felfedező izgalom örömét is nyújtották nem egy esetben. A források feldolgozása során kitüntetett szerepet kaptak a számszerű adatok. Úgy véljük, hogy nem utolsó sorban ezek segítségével jutottunk néhol talán váratlan eredményekhez. Bár az elemzésnek e fenti módja a történettudományban még nem általános, reméljük ennek ellenére olvasóink megértik, elfogadják és részesei lesznek felfedező utunknak, mellyel a hagyományos társadalom egyik nagy katasztrófáját körbejárjuk. A szerkesztő 5
