Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)
Faragó Tamás: Az 1838. évi árvíz a Szentendrei-sziget falvaiban
I. FÜGGELÉK Az árvízkárok összeírása A Pest megyei közgyűlés igen hamar, az árvíz megszűnte után néhány nappal március 21-én bizottságot - egykori szóhasználattal: küldöttséget - nevezett ki a károk összeírására. A bizottság egy hét alatt kidolgozta az összeírás szempontjait és a kárösszeírás mintatábláját, melyet március 30-i ülésén a megye jóvá is hagyott. Április 18. és 19-én Simontsits János főszolgabíró , Hegedűs Ferenc táblabíró és Setéth Károly megyei esküdt a helyszínen végrehajtotta falvaink kárainak összeírását. Monostor esetében ehhez augusztus elsejei dátummal a falu vezetősége még egy kiegészítést adott, ezt azonban az ösz- szesítések nem vehették figyelembe, mivel korábban elkészültek. (A kiegészítés a római katolikus plébános és kántor, valamint az urasági vadász kárait tartalmazta.) A bizottság június elejére végzett a kárfelméréssel és kidolgozta a segélynyújtás alapelveit. A kárösszeírás összegszerű végeredményeit a megye kivonatosan nyilvánosságra is hozatta az "Ismertető" július 15-i számában /Ld. a fentiekre vonatkozóan még Patkóné Kéringer Mária kötetbeli tanulmányát./ Az összeírások a meghatározott alapelvek /1186. sz. határozat - Id. III. függeléket/ szerint készültek, volt azonban néhány olyan sajátosságuk, mely csak az eredményekből következtethető ki. Az összeírások alkalmával a házat- lan zsellér háztartásokat figyelmen kívül hagyták. Kivételt csak négy "lakó" képez, nem tudni miért, de ezek kárai felvételre kerültek. Bizonytalanságok uralkodtak viszont az uradaltai, egyházi és községi házakban lakók felvétele esetében, mivel mind jogi helyzetük, mind házbirtoklásuk eltért az úrbéres állapotú jobbágyokétól és házas zsellérekétől. Pócsmegyeren a református lelkészt, tanítót és kocsmárost nem írták össze. Monostoron a felmérés e téren még zavarosabb. A kocsmárost nem írták össze. A református, lelkész és tanító kárait szintén nem írták össze, a prédikátorház és iskola épületét azonban felvették a helység házával együtt. (Nem tudjuk, hogy utóbbi alatt mi értendő: katonák beszállásolására szolgáló épület vagy községi alkalmazottak - mezőőrök, pásztorok - szolgálati lakása. Kevéssé valószínű, hogy a mai községháza szerepét betöltő "hivatali épület" volt.) Az uradalmi vadász valamint a római katolikus plébános és kántor esetében viszont az összeírok pont fordítva jártak el: elpusztult személyes vagyontárgyaik értékét felvették, házaikról azonban egy szó említés sincs, holott valószínűleg ezek is súlyosan károsodtak, mivel mindhármuk listáján szerepelnek elpusztult házi eszközök. Hasonló következetlenségek látszanak a tótfalusi összeírásban is. A helység két 335
