Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)

Faragó Tamás: Katasztrófa és társadalom. Az 1838. évi árvíz történetének vázlata

Az adott társadalomban természetes, hogy a rekonstrukció munkálatait elsősorban magánerőből végezték. Bizonyos szerepet azonban ebben is játszottak a hivatalos szervezetek. Mint arról már az építkezések kapcsán megemlékeztünk, a katonaság segített a romeltakarításban és az újjáépítésben, az állami és városi szervek pedig igyekeztek előmozdítani az építőipari tevékenységet és biztosítani a munkák szakszerűségét. Volt azonban egy terület, melyen szerepük döntő volt: a károsultak segélyezése. Az árvízkárosultak számára viszonylag rövid idő alatt meglehetősen nagy összegű pénzadomány érkezett /21. tábla/, nem számítva azt a hatalmas tömegű élelmiszersegélyt, melyet elsősorban a

környező helységek földbirtokosai és parasztközösségei küldtek a szükségben 83/

levők ellátására. Pest város lakói ezen felül kedvezményes kamatozású köl. , , 84/

csont is. kaptak.

A segélyek elosztását külön választmány intézte - nem minden részrehaj85/

lás nélkül. Előfordultak egyéni visszaélések is , de még feltűnőbb, hogy az összeírás szerint a károk kétharmadát elszenvedő Pest a segélyösszegek kereken 83 százalékát kapta. /Pedig, mint ahogy azt említettük, a károk pénzértékének kiszámítása sem történt teljesen azonos mérce szerint. //Ebben az aránytalan elosztásban szerepet játszhatott az a tény, hogy a segélyek egy részét nem általában az árvízkárosultak, hanem kifejezetten Pest és Buda részére küldték. Nem zárható ki azonban az sem, hogy a fővárosok az elosztásnál nagyobb mértékben tudták érdekeiket érvényesíteni - a segélyosztó választmány helyben székelt - mint a távollévő vidékiek. Mindez azt eredményezte, hogy a pesti károsultaknak juttatott segély elérte a károk 12 százalékát, míg a többi településre csak a károk öt százalékának megfelelő összeg jutott. "Voltak... kiket megfoghatatlan véletlenségből majdnem elfelejtettek, s kiknek a rögtöni segítségre tán legnagyobb szükségük volt: értem a földnépét, s különösen Pest me86 /

gyének adózó osztályát" - írta a kortárs, Frankenburg Adolf.

Persze, mint az a fenti százalékos arányból is látható, a károk helyre állítása a kedvezőbb pénzhez jutási lehetőség mellett is erősen igénybe vette a károsultak teherbíró képességét - hisz tényleg csak segélyről, nem pedig kárpótlásról volt szó. Ezt a kortársak is világosan látták."...Ha egy házbirtokos 120 frt c/onventiós/ p/énz/, egy mesterember, kinek minden szerszáma elveszett, 25-30 p/engő/ frt /kap/, még koránt azon helyzetbe téve nincsen, hogy házát fel építteni, amaz mesterségét sikeresen folytatni képes len87 /

ne..." - írja Károlyi György május 1-én Széchenyi Istvánnak Nagycenkre.

33