Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)

Faragó Tamás: Katasztrófa és társadalom. Az 1838. évi árvíz történetének vázlata

Sajátos a szemtanúktól származó értesülések alapján a nemesek és arisztokraták viselkedése. Lakásukat ritkán osztják meg menekültekkel - úgy tűnik, hogy csak abban az esetben, ha van elég helyük arra, hogy családjuk elkülönülve maradhasson -, viszont ha módjukban áll, szívesen osztanak élelmet, rendeznek be szükségkonyhát és viszonylag magas arányban vesznek részt a károsultaknak az összeomlással fenyegető házakból való mentésében. Minden tiszteletünk a Wesselényi által megszemélyesített "árvízi hajósoké", de nem tudunk szabadulni attól az analógiától, melyet a nemesi életformában szinte mindennapos hősies virtuskodás és a vadászat gyakorlása, valamint a veszéllyel dacoló vízből mentés között érzünk.

Az egyéb rétegek, a polgárok viselkedése ismét karakterisztikus. Hajlamosak arra, ha módjukban áll, hogy lakásukat vagy menekülésük során csónakjukat megosszák a többiekkel, az aktív mentési műveletekben azonban kisebb arányban vesznek részt. Sokan közülük nincsenek is abban a helyzetben, hogy másokon segíthessenek, mivel épphogy ők szorulnak rá. Bár közvetlen forrásadatunk nincs, bizonyosra vehetjük ugyanakkor, hogy a körükből kerülnek ki azok is, akik - uzsoraáron adott élelem, szállás, drága pénzen történő menekítés; vagyis a "vállalkozás" sajátos formájában - a katasztrófát nyerészkedésre használják fel.7"*7

Összességében nézve a különböző magatartástípusok azonban egy, a korszakban hallatlan és ismeretlen méretű zűrzavarban olvadnak eggyé. A katasztrófa következtében a főváros népességének szinte egésze megbolydult. 50-60 ezer fő körűire becsülhető az árvíz során hajléktalanná váltak száma, de Ijedtükben sokan ép lakásukat is otthagyták. Legalább 12000 főre tehető az elmenekültek száma, a Pesten és Budán állomásozó katonaság egy részét pedig a menekültek befogadása érdekében mozdították arrébb. Bár 1838 őszén már csak kb. 1500-2000 fő az, aki szükséglakásokban kénytelen áttelelni, 7*^7 a népösszeírás szerint 1838 végén Pest állandó lakossága kereken 10000 fővel kevesebb, mint egy évvel korábban /az idegenek számának csökkenése megállapíthatatlan/. /19. tábla/

Egyes városrészek /Terézváros, Óbuda, Újlak, Országút/ csak 1841-43 között érik el ismét az árvíz előtti népességszámot. Az egykorú források szerint Pest-Budát különösen a módosabb rétegekbe tartozók és az idegenek hagyták ott nagyobb számban.777

Hogyan vizsgáztak a katasztrófa során a formális szervezetek: a városi és a Pest-Budán székelő állami hatóságok? Az elfogultságtól nem mentes utókor - elsősorban Wesselényi naplója alapján - rendszerint elmarasztalja a hatóságokat. Sokan így tettek a kortársak közül is - úgy tűnik, hogy a nem várt mér78/

tékű katasztrófa bekövetkezte után bűnbakot akartak találni. Wesselényi azonban olyan cselekedetek hiányát veti a fővárosi hatóságok szemére, melyekre

31