Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)
Faragó Tamás: Az 1838. évi árvíz a Szentendrei-sziget falvaiban
Az eddigiekben a háztartásokat ért elemi és demográfiai csapások illetve a társadalmi státus, vagyonosság, eladósodottság tényeit egy adott időmetszetben - 1838-ban - vizsgáltuk. Ezek mindegyike azonban dinamikus, az idők során változó jellemző. Érdemes ezért megnézni azt, hogy amennyiben ezeket folyamatnak tekintjük, érzékelhető-e bennük az 1830-1840-es években /az árvíz vagy egyéb katasztrófa hatására/ valamelyes változás. A kérdés felvetése persze részben költői. Forrásaink szűkössége miatt egyedül Tótfaluban kísérelhetjük meg annak megvizsgálását, hogy történt-e a társadalmi rétegek egymás közötti arányában lényegesebb változás - vagy másképpen fogalmazva: az árvíz illetőleg az 1831. évi tűzvész megváltoztatta-e a társadalmi rétegződést; az e- gyének és háztartások felől nézve pedig megváltoztatta-e ezek fel- vagy lefelé irányuló társadalmi mozgását, vagyis mobilitási mintáit. Elméletileg az lenne valószínűsíthető, hogy az ilyen nagyméretű természeti katasztrófák egyeseket elszegényítenek, mások számára viszont nem várt felemelkedési lehetőséget nyújtanak. Adatainkat megvizsgálva azonban /20. tábla/ az derül ki, hogy számszerűen minimális társadalmi mobilitás mutatható ki s ami észlelhető, az is inkább felfelé, mint lefelé irányuló. Nem észlelhető lényeges változás a közösség társadalmi-foglalkozási összetételében sem. Mindebből arra következtethetünk, hogy a szóban forgó katasztrófák nem gerjesztettek komolyabb méretű társadalmi mozgásokat a törzslakosság körében. Illetve némi változás mégiscsak volt, mert egyik forrásunk nagyobbszámú zsellér elköltözéséről tudósít . A népességszám alakulására vonatkozó adataink /21. tábla/ azt mutatják, hogy a , „ 13/ népmozgalmi adatoknak megfelelően Monostor és Tótfalu népessége a szóban- forgó időszakban lassú ütemben növekedett, Pócsmegyeré pedig - amennyire ez a zavaros számadatokból kivehető - stagnált. Ez utóbbi ellentmond a pozitív e- gyenleggel záruló természetes szaporulatnak, amiből következőleg két eset lehetséges : a. , vagy a népességszám-adatok rosszak; b. , vagy pedig a szaporulat folyamatosan elvándorolt Pócsmegyerről. /Vagyis az árvíz Tótfaluhoz hasonlóan itt is elvándorlási folyamatot váltott ki./ Tehát a katasztrófák hatása alapjában nem a társadalmi rétegek egymáshoz viszonyított arányát illetve a régi lakosság mobilitási esélyeit változtatta meg, hanem a bevándorlás, valamint az új háztartások beilleszkedésének lehetőségeit szűkítette. A törzslakosság szívósan ragaszkodott elért státusához, melyet úgy tűnik az elemi katasztrófák általában nem, legfeljebb a háztartás egy-egy kulcsfontosságú tagjának halála, munkaképtelenné válása ingathatott meg. Másképpen fogalmazva: adataink azt sugallják, hogy a korszak háztartásaiban a munkaerő-alap sokkal érzékenyebb rész volt, mint a birtokolt anyagi javak. 292