Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)
Patkóné Kéringer Mária: Pest megye és az 1838. évi árvíz
Májusban már folynak töltésépítési munkálatok. A megye azonban nem tudja egyedül ? vállalni mindenhol a töltések helyreállítását. Kérte ezért a nádort aki egyben jászkun kapitány is volt, hogy utasítsa a kerületet a munkálatokhoz való anyagi és munkával való hozzájárulásra. A megye ezzel kapcsolatban szemrehányóan említi, hogy a gátszakadás éppen ott történt, ahol a Jászkun kerületnek már korábban is meg kellett volna erősítenie a gátat, mely munkák - valószínűleg - nem a kívánalmaknak megfelelően készültek el, és ez sok tragédiát okozott.^ A megye és a kerület között azonban még novemberben sem jött létre megegyezés a hozzájárulás mértékéről, bár az idő rosszra forduláCO sa sürgette a gátak megfelelő elkészítését. A solti közbiztosok szintén 53 kérelmezték azt, hogy minél előbb megnyugtató módon készüljön el a gát. A munkálatok azonban minden szorgalmazás ellenére sem haladtak a kívánatos ütemben. Az újjáépítési munkákon belül külön kérdéskör volt az, hogy mi történjék a teljesen elpusztult településekkel. Dab eló'ljárói kérték, hogy "rendezettebb és biztonságosabb" helyen épít hessék újjá házaikat. Kérelmükre nem történt intézkedés, így 1839-ben ismételt kérelemmel fordultak a megyéhez ügyük támogatása érdekében. .A rendkívüli árviz nagyobb részint minden épülettyeinket semmivé tévén elpusztult épületeik helyett újabbakat épiteni kéntelenitettnek, hogy mind a Helységek rendezettebben épitődjön, mind pedig magokat a veszélytől ... jobban és köny- nyebben védelmezhessék kérik helységek fekvését újabbi regulátió alá vétetni... Az iratok tanúsága szerint ez akkor megtörtént. Csepel átköltöztetéséről - az uradalommal történő egyeztetés után - jóváhagyólag rendelkezett a megye 1838. aug. 27-én. A falut az uradalom által kijelölt helyen kellett újjáépíteni, és mindenki kötelezve volt az odaköl-' tözésre. Nem járt hasonló sikerrel Káptalan-Vác Burgundiának nevezett részének új helyre való kijelölése.'A Püspök és a Káptalan évtizedek óta tartó "harca" nem tette lehetővé biztonságosabb hely kijelölését, bár az ott élők hosz- szú évek során többször kérvényezték ezt. Most a megyéhez fordultak panaszukkal. Hivatkoztak arra is, hogy a Duna évenkénti kiöntései anyagilag igen megterhelték őket, és kérték a közbenjárást. Mivel a telkekért járó kárpótlás földekről a két uradalom nem tudott megegyezni, a lakók a régi helyeken építették újjá hajlékaikat.^ 255
