Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)
Bácskai Vera: Társadalmi változások Pesten az 1830-1840-es években
zedekben már csak polgárságon belüli részarányuknak megfelelő pozíciót tudtak kivívni maguknak. Az 1810-es, 20-as években a választott polgárok 47 százaléka, a 30-as, 40-es években több mint a fele került ki közülük, de többségbe kerülésüket ekkor a kereskedők jóval nagyobb arányú térhódítása kísérte. Az 1810-es évektől a testület tagjainak csaknem egynegyede, a 30-as évektől pedig több, mint egynegyede kereskedő volt. Arányuk több mint kétszerese volt a polgárságban képviseltnek. Igaz, részesedésük az 1840-es években valamelyest csökkent /28,5 százaléktól 26,7 százalékra/, és ekkor már csupán + 3 százalék kai haladta meg részarányukat a polgárságon belül. A tisztviselők és értelmiségiek viszont fokozatosan kiszorultak a testületből: arányuk az 1810-es évekbeli csaknem 24 százalékról /mely háromszorosa volt a polgárok közöttinek/ ^ 37 11,6 százalékra csökkent, ami alig haladta meg az említett részarányt. A kézművesek tehát éppen azokban az évtizedekben jutottak újból többségbe a választott polgárságon belül, amikor a kézművesipar megváltozott funkciója következtében gazdasági szerepük megrendült. A testület arculatára, döntéseire meghatározó volt, hogy kézműves tagjainak legnagyobb csoportja az ipar legnagyobb létszámú, de csökkenő jövedelmezőségű, és a kereskedői konkurenciától erősen veszélyeztetett ágából, a ruházati cikkeket gyártó mesterek közül került ki. S éppen ezek száma gyarapodott tovább az 1840-es években is. Igaz, hogy arányuk a választott polgár kézművesmesterek között alacsonyabb volt, mint az adózók között, mint ahogy alulreprezentált volt a jövedelmező élelmiszeripar képviselete is. A polgársághoz viszonyított arányukhoz képest viszony lag nagy számban kerültek a testületbe a bőripar és építőipar nagyobb vállalkozásainak képviselői, akik azonban így is kisebbségben maradtak. A testület szellemét nem nagyon változtatta meg az sem, hogy a kereskedőknek nem csat az_aránya e.me.lkeíiet-t-,-~d«--összetétele is'megváltozutt-» ameny- nyiben felerészben nagykereskedők voltak: kilencen a Nagykereskedő Testület, heten pedig a Polgári Kereskedő Testület tagjai. Ezek túlnyomórészt az 1830- as, 1840-es években kerültek a választott polgárság sorába. Közülük a Nagykereskedő Testület tagjai, mint például Burgmann, Kappel, Liedemann, Ullmann, Valero, akik a nemesek társaiként résztvettek a kor gazdasági vállalkozásai1 ban, s közvetve az országos politika ügyeiben is, a polgári fejlődés érdekeitől vezetve voksolhattak a felmerülő ügyekben. Bár a városi reform kérdése az 1840-es években az országos politika jelentős kérdésévé vált,a társadalmi átalakulásban legerősebben érdekelt csoport számára világos volt, hogy az előrehaladás útját eltorlaszoló akadályok elhárítása aligha várható a kormánytól teljesen függő városi magisztrátustól: a városigazgatásban való részvétel szá231
