Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)
Bácskai Vera: Társadalmi változások Pesten az 1830-1840-es években
a részvétel biztosítása a városi közügyek intézésében már régen illuzórikus- sá vált, mert a polgároknak sem a királyi biztos jelöltjeiből álló magisztrátus, sem a választott polgárság tagjainak a választásába nem volt beleszólása. Azonban mindkét testületnek, s főképp az utóbbinak, ahova a bejutás reménytelibbnek tűnhetett, csak polgárok lehettek tagjai. Ez a tény is erősítette azt az illúziót, hogy a polgárjog beleszólást biztosít a város ügyeibe. A reális tartalmától megfosztott polgárjog azonban még így is vonzerőt gyakorolt a lakosság bizonyos köreire, hiszen a rendi társadalomban a városi polgár cím rendi jogállást, kiváltságos helyzetet és így bizonyos rangot kölcsönzött viselőjének. Presztízsét az is növelte, hogy a 18. század második felétől kezdve a tanács, a választott polgársággal egyetértésben erősen korlátozta a polgárfelvételeket. Pesten elsősorban a bevándoroltak számára volt nagyobb vonzereje /a 19. század folyamán az új polgároknak kétharmada bevándorolt volt/, mert a polgárjog elnyerése; megkönnyítette a beilleszkedést, a meggyökeresedést, bizonyos presztízst kölcsönözve a jövevényeknek. Részben a tanácsi korlátozás következtében, s még inkább azért, mert e jog egyre kevesebb gyakorlati jelentőséggel bírt, olyannyira, hogy éppen a te- hétős városlakók nem törekedtek elérésére, a polgárság a vagyonos városlakók egyre szőkébb körévé vált. Míg a 18. század végén és a 19. század első évtizedében az újonnan felvett polgárok az összlakosságnak mintegy 3-3,5 százalékát tették ki, arányuk a következő évtizedekben 1,3-1,7 százalékra, a 40-es éveko í: re pedig 1-1,4 százalékra csökkent. A 19. században számszerűen a legtöbb polgár, 1115, az 1800-as években nyert felvétele, a következő évtizedekben már csak 723, illetve 830. Újabb fellendülés az 1830-as és 40-es években tapasztalható, amikor újabb 1017, illetve 1031 személy tette le a polgáresküt. A dekonjunktúra éveiben, a polgárfelvételek legmélyebb hullámvölgyének idején, az 1820-as években figyelhető meg a kézművesek erőteljes beáramlása a polgárság soraiba. Korábbi 37-39 százalékos arányuk az új polgárok között 50 százalékra emelkedett, elsősorban a polgárok másik legnagyobb csoportját kitevő ingatlantulajdonosok rovására, akiknek aránya a 19. század folyamán 37 százalékról 12 százalékra csökkent. A következő évtizedekben az újonnan felvett polgároknak több mint a fele kézműves volt. Úgy tűnik, hogy a mesterek csökkenő gazdasági szerepüket és romló anyagi helyzetüket a polgárjog elnyerésével próbálták ellensúlyozni, attól az illúziótól vezetve, hogy súlyuk a polgárságon belül érdekeik hatékonyabb védelmére sarkallhatják a választott polgárságot és a tanácsot. 229
