Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)
Bácskai Vera: Társadalmi változások Pesten az 1830-1840-es években
A készpénz összege és a nemesfémből készült értéktárgyak száma csekély volt, a hagyatéki összegnek csak 2,5 százaléka került ki e tételekből, és meglepően csekély volt a lakberendezési tárgyak, háztartási felszerelések, a ruhák és fehérneműk értéke, amely az összvagyonnak mindössze 2-3 százalékára rúgott. Az ingóságok értékének átlagösszege 300 forint körül mozgott, de meglehetősen nagy különbség mutatkozott a különböző foglalkozású csoportoknál: az őstermelőknél az átlag 40, a bérből élőknél 140, a kézműveseknél 320, a kereskedőknél 450 forint volt, a tisztviselőknél és értelmiségieknél viszont 1.000 forintot is meghaladta. Ez az átlag az egyes foglalkozásokon belül is nagy szóródást takar: úgy tűnik, a lakberendezés és a ruhatár nem csak és nem annyira az anyagi helyzettől, mint a családfő státuszától és társadalmi aspirációitól függött. Pregnánsabb különbség csak bizonyos vagyoni határon belül mutatkozott. Az alacsonyabb státuszúak hagyatékában csupán a legszükségesebb bútorda- rabok találhatók: 1-2 ágy, asztal, szekrény - többnyire puhafából, néhány nádszék /amelyek a gazdagabb családoknál már csak a hátsó szobákban, vagy cselédszobákban fordultak elő/. Seidl Márton ácslegény 4 tagú családjára összesen 2 ágy jutott. A berendezés mennyiségi és minőségi szempontból jóformán semmiben sem különbözött a 2.000 forintot hátrahagyó háztulajdonos ácslegény és a 800 forint vagyon felett rendelkező vincellér-lakó között. A jobbmódúak bútorzata politúrozott volt, a lakás falait képek, tükör és falióra díszítette /néhol kettő is/. A szekrény mellett megjelenik a fiókos szekrény, a sublót, a keres^edőlakásokban az írópult vagy írószekrényke. Ezek a lakások többnyire két, néha csak egy szobából álltak, a szűk terület korlátozta a berendezési tárgyak számát. Szinte azonos lakáskörülmények jellemezték a 62.000 forintnyi vagyonú Mayer József sertéskereskedő vagy az 50.000 forintos hagyatékú Trittner szabómester és a csupán 4.000 forintot hátrahagyó Czogler Antal sertéskereskedő otthonát. Sőt, kisebb számban ugyan, de hasonló jellegű és minőségű bútorokat sorolt fel egy 400 forintot hátrahagyott szatócs egyszobás lakásáról készült leltár is.^ Gazdagabb bútorzat, külön fogadószoba, a lakás reprezentativitását növelő dísztárgyak nagy száma általában a 20.000 forintot meghaladó vagyonúak lakását jellemezte, bár - mint ezt az előbb felsorolt adatok ite tanúsítják - az ilyen vagyonnal rendelkezőknél is inkább a foglalkozás, társadalmi presztízs és a vele kapcsolatos értékrend, mint a rendelkezésre álló pénz játszott meghatározó szerepet. Fényűzőbb berendezés általában a 3-4 szobás lakásokban for- dült elő: a bútorok politúrozottak, itt találkozunk először a kárpitozott vagy bőrrel bevont ülőgarnitúrával; néhol csak egy helyiségben, a fogadószobában 225
