Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)
Bácskai Vera: Társadalmi változások Pesten az 1830-1840-es években
bútoraik, bőséges konyhafelszerelések és fehérneműkészletük értéke is meghaladta a többi háztartásban összeírtakat, ezen kívül vagy egy tucat kocsi és szán - újak és régiek - értékét 3.335.- forintra becsülték. , , , L A korán, már 1826-ban elhalt Jordán József is régi, módos pesti tímárcéa- ( Iád sarja volt; özvegye Muzsik Eleonóra szintén jelentős helybeli mészároscsaládból származott. A 80.000 forint hagyaték a vagyonnak csupán egy részét ölelte fel, nevezetesen a belvárosi Molnár utcában álló, sógorával közösen birtokolt házat és benne a tímárműhelyt, amely, az értékből következtethetően mesz- sze meghaladta a céhes kereteket. Nem Pesten felhalmozott vagyon csak a magyarországi származású, bevándorolt Trittner szabó volt, aki a század elején települt meg a városban, és 1822- ben nyert polgárjogot. A leltározáskor 2.340 forint értékű, tehát jelentős mennyiségű készruhát vettek számba. Trittner 1828-ban 7 legényt foglalkoztatott, a ruhákat boltban árulta /boltbére évi 145 forintot tett ki/. A helyi és bécsi posztókereskedőkkel és vászonkereskedőkkel szembeni tartozásai is azt sejtetik, hogy a céhek által oly üldözött és gyakran felpanaszlott kisebb "konfekciós üzemet" tarthatott fenn. Kétségtelen, hogy az iparűzést jelentős kereskedelmi tevékenységgel párosította. A második legnagyobb vagyon tulajdonosa, Bayer Dávid inkább a korabeli értelemben vett vállalkozó, mint a céhes iparos típusa volt. Württenbergből vándorolt be a század eleji konjunktúra éveiben; 1817-ben nyert polgárjogot. Az 1828. évi összeírásban kávéházjoggal rendelkező belvárosi háztulajdonosként szerepelt, a ház és a jog bérbeadásából évi 1.120 forint jövedelmet hozott. Maga - 2 szolgájával és 1 szolgálójával - másik, lipótvárosi házában lakott. Az özvegyére és 7 gyermekére hagyott csaknem 150.000 forint vagyonának 75 százalékát ingatlanai - 1 belvárosi, 2 lipótvárosi ház, egy tétényi szőlő és pince - tették ki. Egy fürdőbérlet értéke 1.608 forint volt, borkészlete és pincefelszerelése 32.000 forintra rúgott. A hátrahagyott vagyon a kimutatottnál nagyobb lehetett, mert az ingóságokat - sem a lakás, sem a kávéház berendezését és felszerelését -, sem a kávésjog értékét nem becsülték fel, mert ezek a végrendelet értelmében az özvegy tulajdonába jutottak és nem kerültek felosztásra. A legvagyonosabb kereskedők mind bevándoroltak, többnyire külföldről betelepültek voltak. Közülük Mayer József, aki 1807-ben nyert polgárjogot, tevékenységét hentesként kezdte, halálakor azonban, fiával együtt, kizárólag kereskedelmet folytatott. Az 1839-ben polgárjogot nyert Szmolka Ignác éppenséggel 223
