Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)

Faragó Tamás: Katasztrófa és társadalom. Az 1838. évi árvíz történetének vázlata

hanem a megye és a céhek árszabásai illetve a naturális termékcsere formájában tükröződő megélhetési költségek szabták meg.

összességében durva becslésként azt mondhatjuk, hogy az 1838. márciusi árvízi katasztrófa a Dunavölgy magyarországi szakaszán kb. 120 települést sújtott, melyek lakossága 300.000 fő körülire tehető. Az árvíz által érintett lakosság harmada fővárosi volt /beleértve ebbe Óbudát is/, 25 százaléka további 9 nagyobb városban,lakott, 42 százaléka pedig több mint 100 faluban és kisebb mezővárosban élt. A Pest-Budát ért anyagi károk mérete azonban népességen belüli arányuknál lényegesen magasabb. Ez részben a kár mérésében mutatkozó fent említett különbségekre vezethető vissza, részben azonban valódi többletkárt jelent: a fővárosokban a vidéki településekhez viszonyítottan sokkal nagyobb mennyiségű szerszám és áru, részben pedig értékesebb lakberendezés pusztulásával kell számolnunk. Ezzel elérkeztünk az árvíz második megoldatlan problémaköréhez: a katasztrófa gazdasági hatásaihoz.

Ez több dimenzióban vizsgálható: az idő szemszögéből nézve megkülönböztethetjük egymástól a rövid és hosszútávú gazdasági hatásokat, ágazatilag pedig a mezőgazdaságra, iparra, kereskedelemre és szállításra illetőleg általában a termelésre és az - elsősorban az árakon és béreken keresztül mért - fogyasztásra gyakorolt hatásokat. Ami az időbeli dimenziót illeti, az áfvíz hosz- szútávú gazdasági hatásával társadalmi méretekben csak kis mértékben és inkább közvetve számolhatunk. A károk helyreállítása az erők összpontosítását és a gyors alkalmazkodást kívánta meg, amire a hagyományos kézművesség és iparigazgatás kevéssé volt képes. A szükségletek hirtelen növekedése miatt egyes céhek átmenetileg kénytelenek voltak felfüggeszteni az ipargyakorlás céhkénysze- 46/

rét , a munkavállalók egy része nem volt hajlandó a hatóságilag előírt bérek, 47/

kel megelégedni, az ipar szerkezete azonban nem módosult. Bár az áradás szám tálán kézműves műhelyét és egzisztenciáját tette tönkre, helyükbe ugyanolyan kézművesek álltak. Mindössze_néhány, kifejezettten az árvíz hatására létrejött kapitalista vállalkozásról tudunk. Ráadásul ezek kizárólag téglagyárak, vagyis korábban sem céhkeretek között űzött tevékenységbe kezdtek^^ Minden valószínűség szerint a katasztrófa hozzájárult továbbá ahhoz is, hogy az ország közlekedési infrastruktúrájának korszerűsödése /víziutak szabályozása, Lánchíd építése, út- és vasútépítés/ felgyorsuljon - itt azonban olyan folyamatokról van szó, melyek már az árvíz előtt beindultak. A katasztrófa legfeljebb a közhangulatot módosította kedvező irányba - tömegek jöttek rá arra, hogy milyen fontos a gyors és szabad közlekedés lehetősége, tömegek jöttek rá arra, hogy a kötött, merev gazdasági szabályozás (a céhrendszer) nem tud jól alkalmazkodni a szükséghelyzetekhez, melyek váratlanul bármikor bekövetkezhetnek.

23