Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)
Bácskai Vera: Társadalmi változások Pesten az 1830-1840-es években
1828-ban a kézművesek 31 százaléka, a kereskedők 26 százaléka volt háztulajdonos, és a város területén mindössze 4, illetve 5 százalék bírt mezőgazdasági ingatlant. A szőlőtulajdonosok aránya ennél nagyobb lehetett, mert a pesti polgároknak a városon kívül is jelentős méretű szőlőbirtokaik voltak. A kézműves-háztulajdonosok több, mint kétharmada,a kereskedő-háztulajdonosok csaknem háromnegyede adta bérbe házát, vagy annak egy részét. A kézművesek átlagosan évi 338 forint házbér jövedelemmel rendelkeztek /ami a városi 379 forintos ? -* átlag alatt maradt/, a kereskedők viszont jóval tekintélyesebb, 545 forintos jövedelmet élveztek, ami arra utal, hogy számosán bérház-tulajdonosok voltak. A házbérjövedelmet élvezők között a kézművesek aránya 14 százalékot tett ki, és 12 százalékkal részesedtek a városi házbérből, a kereskedők 7,7 százalékos részesedése viszont felülmúlta 5,3 százalékos részarányukat. A házbér azonban e polgári rétegeknek jóval csekélyebb jövedelemforrása volt, mint a városban birtokos honoratioroknak és nemeseknek, akik már az árvíz előtt, s utána még nagyobb arányban szereztek - vettek vagy építettek - a városban házakat. Nem csak, és nem elsősorban azért, hogy állandó vagy hosszabb városi tartózkodásuk idejére megfelelő színvonalú otthont teremthessenek maguknak, hanem, mert a polgárságnál előbb, s nagyobb mértékben ismerték fel a növekvő népesség lakásszükségletéből adódó új jövedelemszerzési forrás, a lakbérbevétel jelentőségét, és a bérházépítéshez szükséges tőkével is inkább rendelkeztek. Az 1828- ban összeírt nemesi háztulajdonosok 87 százaléka adott bérbe lakrészt, az egész város több, mint 901 000 forintot kitevő lakbérjövedelmének egyharmada az ösz- szeírtaknak 3 százalékát, a házbérjövedelmet élvezők 10 százalékát kitevő nemesi családok kezében összpontosult. Egy főre átlagosan durván 1200 forint évi bevétel jutott. A nemesség pesti házbirtok-szerzési törekvéseire jellemző Széchenyi István szemlélete, amelyet egy 1833-ban írott levelében így fogalmazott meg: "...egy bécsi vagy pesti ház többet ér, mint egy birtok, és még van idő e helyen roppant profittal építkezni. . Festetich Antalnak, Orczinak stb. 21 legnagyobb jövedelme most a pesti ház, s ez hogyan növekszik!" Bár az ingatlanvagyon és az ebből származó jövedelemforrás a kézműveseknek csak csekély részét emelhette a vagyonosak sorába /s többségük éppen az amúgy is jövedelmező szakmák képviselője lehetett/, jelentős rétegüknek csak az iparűzés biztosította a megélhetést. Ennek ellenére hangsúlyozni kívánjuk, hogy az iparűzőkre kivetett jövedelemadónak a kisebb adótételek felé való eltolódása _nem annyira egyes képviselőinek elszegényedését ...mint a f oglalkozás egészének gazdasági térvesztését fejezi ki. 217
