Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)

Bácskai Vera: Társadalmi változások Pesten az 1830-1840-es években

A 18. század végéhez képest felére csökkent a legmagasabb /10 forintot pHj meghaladó/ adót fizetők aránya, és míg a középréteg /5-10 forintot fizető cso­port/ 18 százalékot valamivel meghaladó aránya változatlan maradt, a kisebb adóterhet viselőké nőtt. A poralizációra jellemző az is, hogy erősen módosult a legnagyobb adót fizetők összetétele: míg a 18. század végén ezek 77 százalé­ka a 10-15 forint átlagadót fizetők sorába tartozott, 1840-ben 86 százalékuk­ra 15 forintot meghaladó összeget róttak. Az 5 forintnál kisebb összeggel adó­zók 75 százalékos aránya a kézművesek zömének - legalább is jövedelmét illető­en - a középréteg alsó szintjére süllyedését jelzi. /Id. a 6. táblát./ , , , . , k A kereskedelmi forgalomtól függő szállítással és vendéglátással kapcsola-& i™ tos szakmákban viszont valamelyes nivellálódás ment végbe: az 5-10 forintos csoportba soroltak száma erősen megnőtt /a vendéglátók túlnyomó többsége e cso­portba tartozott/ és jelentéktelenné csökkent a 2 forintnál kisebb terhet vise­lőké. A kereskedőknél viszont igen erős polarizáció észlelhető: a legnagyobb adót fizetők aránya ugyan csaknem változatlan maradt /bár a csoporton belül az alacsonyabb adóösszegek felé tolódtak/, közepes adót fizetőké felére csökkent, s jelentősen megnőtt a legkisebb adót fizetők aránya. /Id. a 7. sz. táblát./ Ez utóbbi jelenség talán azzal magyarázható, hogy a 18. század végi adóbesoro­lásban jóval kisebb számban szerepeltek a kisösszegű adót fizető élelmiszer­árusok, kofák, gyümölcsárűsok. A kereskedőknél nem állapítható meg az árvíznek jövedelmükre gyakorolt hatása, mert az 1837. évi adóbesorolás az 1840-ben ki­mutatottaknak csak felét vette számba. összevetve az egyes szakmák átlagadóját, azt tapasztaltuk, hogy 17 ipari szakma 258 mesterének adója növekedett a századfordulóhoz képest /10 szakma 164 mesterének - közöttük a serfőzőké, kelmefestőké, pékeké, pálinkafőzőké, szobafestőké, cukrászoké jelentős mértékben/, valamint 5 kereskedelmi szakmát űző 62 személyé /elsősorban a testületen kívüli kereskedőké, műkereskedőké, dohánykereskedőké nőtt/, míg 31 szakma 553 mesterének adója csökkent. Ezek kö­zül 17 szakma /köztük kovács, molnár, pintér, asztalos, kordovánkészítő, bádo­gos, hangszerkészítő, német szíjgyártó, fehértímár, kútásó,, paszományos, kre- pinverő, takács, acélműves, ónöntő és harisnyaszövő/ 295 mesteréé jelentős mér' tékben. A legalacsonyabb adót fizető 580 kereskedő közül viszont csak 83 adója volt a korábbi időszakban magasabb. Mindezen átrendeződések eredményeképp a 18. század végi 10 forintnál ma­gasabb átlagadót fizető 14 szakma közül 1840-ben már csak 6 /ács, kőműves, mé­száros, kéményseprő, német tímár és rézműves/ tartozott ugyanabba a csoportba. 215

Next

/
Oldalképek
Tartalom