Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)
Bácskai Vera: Társadalmi változások Pesten az 1830-1840-es években
i(s.V 1820-as évek végére jellemző átlagos 29,2 évre. Európai összehasonlításban Pesten jóval fiatalabban kötöttek a férfiak házasságot, mint más nagyvárosokban, az emelkedő tendencia azonban általános jelenség. A családalapítás lehetőségei elsősorban a bevándorlók számára tolódtak későbbre: a pesti származású vőlegények - akiknek aránya a házasulok között a század elejéhez képest 10 százalékkal csökkent és a vőlegényeknek csak 27 százalékát tette ki - háza sodási kora 3 évvel alacsonyabb volt, mint a bevándoroltaké. /27,1 év, szemben amazok 30,7 éves átlagkorával/. Ez a különbség a század elején még csak másfél év volt. Nagyobb eltérés tapasztalható a pesti születésű, illetve bevándorolt nők átlagos házasodási kora között: az előzőeké 21,7-ről 22,3 évre, az utóbbiaké 25-ről 25,5 évre emelkedett. A bevándoroltak romló házassági esé lyeit tanúsítja az a tény is, hogy közülük jóval többen kötöttek özvegyasz- szonyokkal frigyet. A származáshely meghatározó szerepe mellett figyelemreméltó a különböző társadalmi rétegekbe tartozók átlagos házasodási korának eltérő alakulása is. A legalacsonyabb átlagos kor az őstermelőknél és a bérből élőknél tapasztalható: az előbbieknél inkább valamelyes csökkenést, az utóbbiaknál, különösen a pesti származásúaknái, a házasodási kor növekedését észleltük. _A kereskedők az átlagosnál jóval idősebb korban kötöttek házasságot, és az idősebb évjáratok felé tolódott el a tisztviselő-értelmiségi-szabadfoglalkozású réteg házas sági kora is. Az anyakönyvi adatok tanúsága szerint elsősorban a napszámosok házassági esélyei romlottak. Az 1808-10 és az 1828-30-as években csaknem azonos számú házasságkötést jegyeztek be az anyakönyvekbe: 1537-et illetve 1529-et. A század első évtizedében a napszámos foglalkozású vőlegények aránya még 10 százalék, a 20-as évek végén már csak 5 százalék volt. Ez egyben megtelepedésük fo kozódó átmenetiségére is utal, arra, hogy a házasságkötésre már nem a városban került sor. Kisebb mértékben, de csökkent a kézművesmesterek aránya is 32,5 százalékról 29 százalékra,ezzel szemben megkétszereződött a kézműveslegé nyéké /8,4 - 17,3 százalék/, ami a legények alapjaiban megváltozott helyzetét tanúsítja.^ A másik demográfiai mutató, amely a társadalom szerkezetében végbemenő, és nyilván a nagyarányú bevándorlással összefüggő változást mutat: a nemek arányában bekövetkezett módosulás. A 18. század végén a források még csekély nőtöbbletet mutattak: 1781-ben például 100 férfira 105 nő jutott.^ A 19. szá zad első évtizedének bevándorlási hullámában a férfiak voltak többségben, ennek eredményeképpen 1808/9-ben a 100 férfire jutó nők aránya 96-ra csökkent 204
