Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)
Faragó Tamás: Katasztrófa és társadalom. Az 1838. évi árvíz történetének vázlata
Ezzel elérkeztünk az 1838. évi árvíz első megoldatlan problémaköréhez, a katasztrófa pusztításának abszolút és relatív méreteihez. Az irodalomban erre vonatkozólag három adatcsoport található: az elpusztult élőlények /emberek és állatok/valamint az összeomlott illetve megsérült épületek száma és a károk pénzben kifejezett nagysága. Nézzük ezeket egyenként. Az árvíz által elpusztított állatállomány nagysága nem állapítható meg. A kárösszeírásokban erre vonatkozó kérdés /rovat/ nem szerepelt, így a kárfelmérést végzők nem is gyűjtötték össze ennek adatait. Bár valószínű, hogy a gazdálkodók ugyanolyan igyekezettel próbálták haszonállataikat megmenteni, mint családtagjaikat, ennek ellenére az egykorú szöveges jelentések több ízben beszélnek elpusztult állatokról. Számunk azonban alig van: Trattner János szerint Szabadszálláson 320 juh, 75 disznó és "sok marha" , Fülöpszálláson "sok marha" pusztult el. Pest megyéből szintén több mint 20 helységből van állatpusztulási adatunk, de a kárösszeírások csak pengőforint értéküket tüntetik fel. Ezek alapján nem bocsátkozhatunk becslésekbe. Kizártnak tartjuk azonban, hogy másutt ne pusztult volna el állat. Pesten még az 1857. évi népszám„ „ , 35/ lálás is 10000 darab körüli ló-, szarvasmarha- és sertésállományt talált, s feltehetőleg legalább hasonló nagyságrendű volt a 13 évvel korábbi, melynek 36 / egy része biztosan a Dunába veszett. Nem egyértelmű az árvíz által elveszejtett emberek száma sem. Bár erre vonatkozólag az egykorú sajtó sok rémhírt közölt - külföldi újságok a több ez3 / rés nagyságig is eljutottak - az első hivatalos jelentés 151 főben jelölte meg az áldozatok számát. Többségében az irodalom máig ezt a számot használja, bár a későbbi hivatalos adatok már csak 122 főről tudnak. /Név illetve sze, , „ _ 37/ mély szerinti kimutatásunk 123 főről van. /A legtöbb szerző azonban figyelmen kívül hagyja azt, hogy nemcsak a vízbe- fúltak és az összeomló házak által agyonzúzottak sorolhatók a katasztrófa áldozatai közé, hanem a közvetett okok, a különböző hűlések, gyomorbántalmak következtében elhaltak is. 1838 márciusának közepe ugyanis az átlagosnál hidegebb volt és a lakosság számottevő részének a menekülés során átvizesedett ruhában fűtetlen helyiségekben kellett meghúzódnia. Az áradás elvitte a tűzifa jelentős részét és tönkretette a kutakat, vagyis az ivóvizet is. A rossz ivóvíz okozta fertőzések, emésztőszervi megbetegedések, légúti betegségek és az átmeneti élelemhiány a gyengébb ellenálló- képességűek - főként öregek és gyermekek - körében számottevő pusztítást okozott - szemléletes példaként idézhetjük erre Frankenburg Adolf kisfiának halá- lát. Schöpf-Merei Ágoston egykorú számításai szerint, melyet a kutatók ed20
