Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)
N. Czaga Viktória - Gajáry István: Árvízkárosultak Budán 1838-ban. (Országút és Újlak társadalma)
A lakosság vagyoni állapota is változatlannak tűnik, az árvíz utáni évtizedekben. A házak száma ugyan emelkedett valamennyire, de még ez is szinte elhanyagolható, ha fejlődési tendenciákat és lehetőségeket keresünk. 40.tábla A házak száma és a katonai beszállásolásokra alkalmasnak ítélt tér 1850-ben^ városrész házak száma tiszti szoba kamra legényszállás lóra fészer istálló raktár Új lak 403 11 11 690 173 29 2 Országút 394 17 17 436 89 6 1 Sajnos, az egzaktabb összehasonlítást az 1805. évi országgyűlési szállások jegyzőkönyvével/ 4. tábla/ az eltérő adatsor nem teszi lehetővé, annyi azonban érzékelhető: a házak állapota, befogadó képessége változatlanul szegényes, szűkös. A nagyobb legénységi férőhelyszám mellett fontos az istállói helyek, illetve szabad fészerek száma is: ez ugyanis arra utal, hogy Újlakon változatlanul meghatározó jelentőségű a mezőgazdasági jövedelem, míg az Országúton - feltételezhetően - már inkább iparos és egyéb munkáslakósság telepedett meg. Ez a szegénység, s a mezőgazdaság változatlan fontossága a század közepére az iparosodás, a társadalmi és gazdasági, városi fejlődés olyan akadályává vált, ami még - a jelentősen szőlőművelésből élő gazdaságú Budán is - kirívó tény. Bár kereskedelmi útvonal mentén fekszenek, nemhogy az ország, de a főváros gazdasági vérkeringésébe, fejlődé- sége sem tudtak bekapcsolódni. A változást majd csak az egyesítés után,az egyébként is elöregedett szőlők filoxéra-pusztítása, és a Margit híd /1867/ által Pesttel teremtett közvetlen kapcsolat tudta kikényszeríteni a több mint másfél századdal korábban betelepített németajkú lakosság szemléletében, életvitelében. 169
