Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)
N. Czaga Viktória - Gajáry István: Árvízkárosultak Budán 1838-ban. (Országút és Újlak társadalma)
demes, hiszen láttuk, hogy a házbirtokosok elsősorban háztulajdonuk után kaptak segélyt, s az épületek károsodása széles skálán mozgott.A segély értékének felbecsüléséhez tudnunk kell, hogy az árvíz utáni napokban, hetekben az újjáépítésnél 1 pft-t fizettek a gyalog- és 3 pft-t az igásállattal vég82 zett napszámosmunkáért, a nők pedig 1 pft-t kaptak betegápolásért. A katasztrófa napjaiban, s még utána sokáig, az ország figyelmének középpontjában a pesti árvíz pusztítása állott, s mellette jóval kevesebb figyelem jutott *a testvérvárosnak, Budának. Ennek oka lehetett az is, hogy ezt a várost nem hirtelen sújtotta az elemi csapás: 1838 januárja óta a sajtóból is "hozzászokhatott" az olvasó közönség a budai árvíz "jelentéséhez." A márciusi napokban nemcsak a pesti árvíz, hanem a budai is megteremtette a maga "árvízi hősét", Keller Ferenc városkapitány személyében, akinek irányításával Budán már januárban is sikeresen megszervezték a fenyegetett városrészek lakosainak mentését és elhelyezését. Márciustól pedig ugyancsak a'z ő rendelkezéseinek köszönhetően mentette a lakosság az életét és az in- 83 góságait. E szervező és mentőmunkának is köszönhető, hogy Budán pl. emberéletben nem esett kár, s a készpénzkár is alacsony maradt, mind a két külvá- 84 rosban, ami azonban azt is jelentheti, hogy a lakosok a meneküléskor a készpénzüket mentették elsősorban, de jelentheti azt is, hogy egyébként sem tartottak jelentős mennyiségű készpénzt maguknál. Az árvíz levonulása után, a pusztítást felmérve a kortársak elgondolkoztak azon, mi váltotta ki az árvíz elemi erejű pusztítását; a szabályozatlan Duna-part,a két város anyagi erejének elégtelensége a partépítési és szabályozási munkálatokra, egy országos központ - főváros - hiánya, s ennek okai.Új lakon azonban nem tekintettek ilyen messzire. Schmidt Ferenc városi tanácsnok jelentése a pusztulás fő okaként a rossz építőanyagból rosszul megépített házakat jelölte meg. Ebben lehetett némi igazság, mert a Tabán és a Víziváros elöntött részein jóval kisebb mértékben dőltek össze a megrongálódott házak, mint Újlakon. A városrészek veszteségeit tekintve, kétségtelenül Újlak veszítette abszolút értékben a legtöbbet. Ám 201 árvízkárosult házábar^ kisebb és kevesebb érték pusztult el, mint a Víziváros kézműveseinél és kereskedőinél, s ez mindenképpen arra utal, hogy e külvárosban Buda város kevésbé módos ház- tulajdonosai éltek.A termény-és árukár értékelésénél azonban gondolnunk kell arra is, hogy ebben az időben, - a két általunk vizsgált külváros háztartásai még nagymértékben önellátóak lehettek élelmiszerekben, amelyeknek viszonylag alacsony ára volt, ellentétben a kézművesipari termékkel, azaz az iparcikkel. 165
