Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)
Faragó Tamás: Katasztrófa és társadalom. Az 1838. évi árvíz történetének vázlata
2.2 Árvizek Magyarországon A rendszeres vízszabályozások előtti időszakban az árvíz mind a két típusa, a téli ún. jegesár és a tavasz végi-nyár eleji ún. zöldár egyaránt gyakori jelenség volt. Mint a legrészletesebben adatolt folyónk, a Duna vízállásaiból /3. tábla/ láthatjuk, átlagosan 10-20 évenként került sor egy-egy nagyobb árvízre. Ezek túlnyomó többsége azonban csak a termés egy részét pusztította el, az épületekben, állatállományban, emberéletben ritkán okozott kárt. A falusi népesség többnyire tudatosan kerülte építkezése során az ártereket és a magasabban fekvő területekre települt. Ugyanakkor a partmenti lakosság jelentős része a legeltető állattartásra, valamint az ideiglenesen elöntött területek áradás utáni kihasználására - amikor is ott rövid tenyészidejű növényeket igen jó hozammal lehetett termeszteni - épülő ún. ártéri gazdálkodást folytatott, vagyis mintegy számított is az áradásokra. A fentiekből következően nem meglepő, hogy a katasztrófának nevezhető nagyobb árvizek száma lényegesen kevesebb volt, mint a tényleges kiöntéseké. 1770 és 1880 között az irodalom segítségével 24 nagyobb árvizet tudtunk azonosítani Magyarországon /2. tábla/. Bár a lista biztosan nem teljes, a hiányos adatok alapján az sem állítható, hogy felsoroltak mindegyike katasztrófának tekinthető, illetőleg a bekövetkezett katasztrófák mérete erősen különböző. A Duna esetében például ismereteink szerint a szóbanforgó időszakban mindössze az 1775. és 1838. évi árvíz volt az, amely ténylegesen túllépte a lokális katasztrófa méreteit. Természetesen adataink nemcsak hiányosak, hanem bizonyos mértékig torzítanak is. Egy árvíz mindig nagyobb figyelmet kapott akkor, ha nagyvárost, illetőleg forgalmas területet pusztított el, mintha kevésbé ismert, eldugott területeken élő, betűvetéshez, hírveréshez nem igen értő falusiakat kergetett ki otthonaikból. így a köztudatban pl. az 1838. évi árvíz pest-budai illetőleg az 1879. évi árvíz szegedi pusztításai a legismertebbék, holott ha a kárt nem a házak értéke, hanem a házak mennyisége - vagyis közelítőleg a katasztrófa sújtotta háztartások létszáma - alapján próbáljuk mérni, akkor kiderül, hogy 1838-ban a károsultak háromnegyede nem pesti, 1879-ben pedig fele nem szegedi volt. Ugyanakkor a Vág folyó 1813. évi kiáradása gyakorlatilag egyáltalán nem ismert, holott emberéletben és állatállományban sokkal nagyobb kárt 12/ okozott, mint az említett két árvíz. A fentiek alapján az alábbiakat állapíthatjuk meg: Magyarországon, vagyis a Duna középső szakaszán illetőleg a Tisza vízgyűjtő területén a kisebb áradások gyakoriak, a nagymértékű, lokális méreteken túlnövő katasztrófák azonban 14
