Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)
Faragó Tamás: Katasztrófa és társadalom. Az 1838. évi árvíz történetének vázlata
menziók kombinációjával lehet igazában jellemezni és csak így lehetséges egy konkrét társadalom katasztrófáinak tényleges, érdembeli elemzése. Pl. a járványok osztályozásánál figyelembe kell venni azok időbeliségét, terjedelmét, hatását, társadalmi ellenőrzöttségét, ami a tipológiailag egységes csoportokat a történeti valóságnak megfelelően fogja újra rendezni. Ugyanígy a regionális méretű katasztrófák több, a további dimenziók révén kialakítható, az ismertetett tipológiától némileg eltérő alcsoportokból tevődhetnek össze. Az egyes katasztrófatípusok társadalmi hatása ismét többoldalúan vizsgálható. Elemezhető a társadalom felkészülése nemcsak a felkészültség foka, hanem típusa szerint is /tudati, anyagi, szervezeti felkészülés/. Végezhető a katasztrófa vizsgálata annak időbeli szakaszai szerint /megelőző időszak, észlelés, hatás, reakció, helyreállítás/. Elemezhetőek a katasztrófa rövid- és hosszútávú hatásai a társadalom különböző dimenziói /környezet, gazdaság, népesség, szűkebb értelemben vett - kapcsolatokra, folyamatokra, szerveződésekre vonatkozó - társadalmi hatások, valamint kulturális-tudati /viselkedési, beállítódási/ hatások/ szerint. Végezetül a fenti megközelítések mindegyike több szinten - egyén, kiscsoport, formális és nem formális szervezetek, teljes társadalom - kísérelhető meg.“^ A modern katasztrófa kutatás - melyből sajnos csak a jéghegy csúcsát volt alkalmunk úgy-ahogy megismerni - már a társadalmi rakciók, viselkedések gondolati modellezéséig is eljutott. Illusztrálásul bemutatjuk Allen Barton három szinten megfogalmazott viselkedés-hatás modelljét. /I. tábla/ Úgy véljük, hogy az ilyen és ehhez hasonló megközelítések - amennyire ezt a forráslehetőségek megengedik - jó segítséget nyújthatnak egy-egy történeti katasztrófa elemzéséhez. Minden valószínűség szerint hasznosítható az eddigi elemzések jó néhány tanulsága is. Például a kutatások eredményeképpen megállapítást nyert, hogy ha a katasztrófa bekövetkezése hirtelen, akkor az előkészület mértéke általában alacsony, a társadalom reakciói inkább spontánok és kötetlenebbek, a formális szervezetek működése ilyenkor többnyire csődöt mond. Ha a katasztrófa nagy terjedelmű, akkor meghaladhatja a társadalom rendelkezésére álló erőforrásokat és ezen a felkészülési lehetőség sem tud segíteni. Ha a katasztrófa a társadalmat széleskörűen és egyenletesen éri, akkor növelheti a belső kohéziót; ha viszont az egyes csoportokat, társadalmi rétegeket egyenlőtlenül érinti, akkor fokozhatja a már meglévő ellentéteket, felboríthat ja a hagyományos kapcsolatrendszert. A katasztrófák során az egyének és csoportok kegyetlen választások elé kerülhetnek - lojalitás családhoz és szomszéd sághoz /magánérdekhez/ vagy közösséghez/hivatalos kötelességhez/ - és erre 11
